Válasszunk ma nemet, holnap akár születésnapot – avagy mindegy, mi vagy ma, holnap lehetsz bármi?

"Az Országgyűlés kedden délután elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely megtiltja, hogy valaki megváltoztassa a születési nemét, erre ugyanis eddig a hatályos jogszabályok lehetőséget adtak. Ezzel Magyarország ismét szembe megy a liberális trenddel, amely hasonló tilalomnak még csak a felvetését is tabunak, szabadságkorlátozónak, politikailag inkorrektnek tartja. Valószínűnek tartom, hogy a nemváltás kérdése még a 68-as „szexuális szabadságot” hirdető generációnak is sok lett volna, ma pedig meg sem lepődünk e követelésen.  Tovább kell lépni tehát megint, hogy a nemváltás immár a liberális kánon része lett. Van egyáltalán valami, ami megváltoztathatatlan lényegünk részét képezi, vagy identitásunk minden elemét szabadon választhatjuk meg? Összerakhatjuk magunkat, mint egy kirakós játékot? Egy erre vonatkozó gondolatkísérletet szeretnék most bemutatni.

Több mint egy éve már annak, hogy a 69 éves Emile Ratelband Hollandiában megpróbálta húsz évvel kevesebbre módosítani életkorát, nem kis meglepetést okozva országa – önmegvalósítók ötletein egyébként már sokat edződött - közvéleményének. Ha a nevünket és nemünket ma már megváltoztathatjuk, miért ne tehetnénk ugyanígy az életkorunkkal is? – tette fel a kérdést a holland hatóságoknak. Úgy érzi, teste valós koránál ő jóval fiatalabb, ezt orvosa hivatalosan is igazolta, és ez a biológiai életkor identitásának része. Sérelmesnek érzi, hogy „valós”, vagy kronológiai életkora miatt nehezebben kap munkát, bankhitelt, és társkereső oldalakon sem kap számára megfelelő számú találatot...  

A közigazgatási hatóság másként gondolta. Nem adott helyt a kérelemnek, mondván, sok jogszabályi rendelkezés (választójog, házasságkötés stb.) életkorhoz van kötve, ennek módosítása a jogbiztonságot veszélyezteti. Az ezt követő közigazgatási perben a bíróság sem gondolta másképp. Ratelband úr maradt tehát 69 éves, holland férfi. Ő csak a születési évet akarta átíratni az identitásának leginkább megfelelőre. De ha továbbgondoljuk a történetet, a határ a csillagos ég. Szó szerint: lehet, hogy az asztrológia hívei között lenne igény a születési hónap, nap identitás szerinti módosítására is, olyan esetben, ha például valaki inkább érzi magát bikának, mint nyilasnak. Vagy fordítva. Felmerülhet még a születési hely áthelyezése is. Miért is ne? Ha valaki inkább érzi magát olasznak, mint lengyelnek, miért is kelljen élete végéig egy szláv település nevét viselnie a személyi igazolványában, Róma, Nápoly, Palermo helyett. Velencéről nem is beszélve. (Bár lehet, hogy ezekben a napokban kevesebben vágynak olasszá lenni.)

A kérdés az: van-e születésünkkor kapott végleges, megmásíthatatlan csomagunk, amit hordoznunk kell életünk végéig? Vagy bármit lecserélhetünk olyanra, ami nekünk szimpatikus. Szubjektív, és progresszív szemmel ma már talán avíttnak tűnő vélemény következik: génkészletünk, nemünk, születési helyünk és időnk, azaz a csillagzat, ami alatt születtünk, halálunkig tartó pecsétet jelent életünkön, amit identitásnak is nevezhetünk. Ezt kapja az ember a teremtőtől, és nem választja. Ez az a pár dolog, ami nem emberi, hanem isteni döntés kérdése. Ugyanakkor ma már, hála a demokrácia és jogegyenlőség térnyerésének, minden más megválasztható: nem öröklődik a társadalmi helyzet, a végzettség, képzettség. A kasztrendszer nem fér össze a kereszténységgel.

A magyar jog a fentiek közül a nem megváltoztatását tűrte el eddig – születési idejét, helyét nálunk sem cserélheti le senki. Említést érdemel, hogy a végül hatályba sem lépett 2009-es Polgári Törvénykönyv (Ptk.) e tekintetben „progresszív” volt: kifejezetten számolt a nem megváltoztatásának lehetőségével. Ha hatályba lép, házasság megszűnésének esetei között lett volna „az egyik házastárs nemének megváltoztatása”. Arról az esetről azonban a szöveg nem rendelkezett, ha esetleg mindkét, különnemű házastárs egy időben megváltoztatta volna a nemét – ez eseten, eljátszva a gondolattal, akár fenn is maradhatott volna a házasság, hiszen újra eltérő neműek lesznek, márpedig ez a házasság fennállásának feltétele volt már akkor is. A 2014-ben hatályba lépett Ptk. már nem is ismeri a nem megváltoztatásának intézményét. 

Ettől a nemváltoztatás még lehetséges volt: Magyarországon eddig százas nagyságrendű nemváltoztatás történt. Az erre irányuló kérelmet – kizárólag nagykorú személy - az egészségügyért felelős minisztériumhoz juttathatta el, amely megkereste az állampolgársági hivatalt, amelynek döntése alapján az illetékes anyakönyvvezető bejegyezt az új nemet. 2013 óta azonban, egy jogszabályváltozás következtében mindez csak nőtleneknek/hajadonoknak lehetséges: már fennálló házasság esetén meg kell tagadni a nem megváltozásának anyakönyvi bejegyzését. 2018 óta pedig az erre irányuló eljárások szüneteltek.

Közismert, hogy sokan felvetik nemcsak a nemi identitás, hanem a házasság keresztény alapú meghatározásának (egy férfi és egy nő) kiterjesztését, mindenekelőtt az azonos nemű párokra, tehát az „egy férfi és egy férfi” vagy az „egy nő és egy nő” modellre. Érdekes módon az „egy férfi és több nő” (vagy fordítva) modell ilyenkor nem merül fel, pedig lehet, hogy lenne rá társadalmi igény… Az iszlám világban a poligámia a mai napig jelen van, egyes országokban egy férfinek négy feleség is lehet. Európa és Amerika országaiban azonban, konzervatív módon, a többes házasság, azaz a bigámia büntetendő cselekmény.

Lehet, hogy eljön az az idő, amikor az akkorra már – tetszik, vagy nem tetszik – legalább 70 éves Ratelband úrnak nem is kell sokat várnia ahhoz, hogy mondjuk 50 éves orosz nőként férjhez menjen akár három arab férfihoz is. Ha pedig megunja, megválasztja talán halála napját is. De azért az még odébb van. Már csak azért is, mert a holland médiában jól ismert Ratelband húzása valójában nem más, mind egy jogi geg, figyelemfelhívás, amely arra nagyon is alkalmas, hogy identitásunk határain elgondolkodjunk. Nálunk pedig – egyelőre – biztosra vehető, hogy aki lánynak születik, az nő, aki fiúnak, az férfi lesz. Érzéseitől, horoszkópjától, ösztöneitől függetlenül."

A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem docense, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa