Észtország új szintre emeli a digitális forradalmat

Tavaly nyáron éppen Észtországban, egy mocsárvidék közepén szerettem volna a buszmenetrendre rákeresni a telefonomon. Meglepődve tapasztaltam, hogy a semmi közepén úgy hasít a 4G, hogy akár streamelni is lehetne. Észtország kicsi és erőforrásokban szegényes, ám napjainkban lehetőséget kapott, hogy olyan terepen szálljon a piacra, ahol a méret és földben rejlő erőforrások kevésbé számítanak: a digitális térben.

csúcsra járatva az e-kormányzás műfaját, fejlesztve az állam informatikai kompetenciáit, legyen szó a piacról vagy az állam védelméről. Utóbbira amúgy is égető szükség volt a 2007-es orosz kibertámadások után. 

A digitális Észtország a koronaválságra reflektálva olyan eszközt vett elő, ami elég abszurdnak hat a munkanélküli tömegeket felvonultató időkben: az ország bevándorlási törvényét. Elindították ugyanis a Digitális Nomád Vízumot, amelytől a recesszióból történő mihamarabbi talpra állást és további digitális innovációt remélnek. Ruth Annus, a programért felelős belügyminiszter elmondta, hogy Észtország népszerűsítése az elsődleges cél, másodlagosan pedig sok hasznot remélnek az új bevándorlási programtól, mivel a digitális nomádok nemcsak olyan cégeket és szolgáltatásokat vesznek igénybe, amelyek Észtországban adóznak, hanem egy sajátos gazdasági közösséget is alkotnak.

A rendszer azokat a nem európai munkavállalókat célozza meg, akik szabadúszók vagy otthoni munkavállalók, és munkájukat a helyszíntől függetlenül tudják elvégezni. A vízumhoz szakmai tapasztalat igazolása, klienslista és minimum havi 3504 eurós kereset szükséges, ami elég soknak tűnik az 1221 eurós havi átlagkereset mellett (2017). Ha azonban megnézzük a szektorális lebontást,

vezető szoftverfejlesztőként pedig a 3662 eurós fizetés sem kizárt (2017). Ezen összehasonlításban elmondható, hogy az új program nagyrészt az IT szakma közép- és felsővezetői rétegét célozza meg, ami tényleg hasznos lehet, ha a munkavállaló nincs helyhez kötve – San Francisco és Tallinn összehasonlításban a lakásárak nyolcszorosan térnek el Tallinn javára. A vízum 12 hónapos tartózkodást tesz lehetővé, ami 90 napos utazást is tartalmaz a schengeni övezeten belül, azonban a meglátogatott országokban történő huzamosabb munka nem megengedett. Előzetes becslések szerint évente nagyjából 1800 jelentkezőt várnak a programba. 

***

Kik azok a digitális nomádok? 

A digitális nomádok olyan munkavállalók, akik távközlési és digitális technológia segítségével teremtik elő megélhetésüket, és általánosságban véve nomád módon élik életüket. Az egyre elterjedtebb életforma keretein belül a munkavállalók gyakran távoli országokban dolgoznak; kávézókban, nyilvános könyvtárakban és egyéb intézményekben végezve munkájukat. Fő fegyvereik az okostelefonok, mobil hotspotok, notebookok és egyéb digitális eszközök. A sikeres digitális nomádok általában magas keresettel rendelkeznek, azonban a munkavégzés megköveteli az önbizalmat és az önfegyelmet is. A digitális nomádok általában közösségbe szerveződnek az online és offline térben egyaránt.

***

Az új Digitális Nomád Vízum, már csak azért is úttörő, mert egyénre szabható lehetőséget biztosít a szabadúszó munkavállalóknak a legalitás talaján, sokszor ugyanis probléma, hogy az országról országra vándorló szabadúszó digitális nomádok megszegik – vagy figyelembe sem veszik – a munkavállalásra vonatkozó nemzeti törvényeket. A programra már az előzetes egyeztetések során is pozitív visszajelzések érkeztek, egyes munkavállalók pedig már több hónapja vártak a nyilvános bejelentésre az iparági pletykák után.

Az észt program nemzetközi érdeklődésre is számot tart, a kanadai kormány például már vizsgálja a digitális nomádokra szabott balti koncepciót és annak lehetséges átültetését az észak-amerikai államba. 

részben a technológiai fejlődés, de inkább a koronavírus hatására. A pandémia kényszerített szerkezetváltást hozott a munkáltatók életébe, hiszen amíg tavaly a home office munkavégzés a multiknál dolgozók kiváltsága volt, addig napjainkban – ahol lehetőség adódik rá – a hétköznapok része. Ez egyrészt olyan rugalmasságot és munkakultúrát teremt, amit meg kell tanulni kezelni és művelni; másrészt növeli a társadalmi különbségeket, hiszen akik nem tudnak home office munkavégzést folytatni nemcsak a pandémiás jelenben, hanem az átalakult jövőben is versenyhátrányt szenvedhetnek el.

Egyes kutatások szerint az otthoni munkavégzés nem csökkenti a produktivitást, és bár vannak hátrányai, az előnyök összességében kiegyenlítik a mérleget. Az átalakulás másik vetülete, hogy az utazási korlátozások miatt akadályba ütközik az eddigi nemzetközi mobilitás. A nagyvállalatok már nem tudják akadálytalanul utaztatni az alkalmazottakat, az eddig megszokott kozmopolita üzleti életet pedig részben helyhez kötheti a vírus miatti átalakulás. Az észt modell, amennyiben beváltja a remélt gazdasági és munkaerőpiaci előnyeit, példaként szolgálhat más országok számára, hogyan kell kiaknázni az IT-szektorban dolgozó digitális nomádok életstílusát, valamint a munkaerőpiac részleges átalakulását. Észtország az online adminisztráció és e-business területén eddig is kiemelkedő jelentőséggel bírt uniós szinten, az új bevándorlási programmal pedig bebiztosíthatja helyét a közeljövőben. Mit köszönhetünk eddig a kis balti országnak? Többek között olyan dollár milliárdokat érő fejlesztéseket, mint a Skype vagy a nemzetközi utalásokat intéző TransferWise.  

Végezetül egy kis magyar kitérő: a home office és a távmunka nem ugyanazt jelenti. A Munka törvénykönyve szerint a „távmunkavégzés a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják”. Ezzel szemben a home office munkavégzésnek minősül, ha egy adott időpontban a munkavállaló jogosult az általa meghatározott helyen végezni a munkát, ugyanakkor a távmunkára hasonlító törvényi szabályozás eddig nem létezett. A változás szele azonban már nincs olyan messze, hiszen a napokban a Mandiner is beszámolt arról, hogy

A tervek között szerepel a távmunka fogalmának kiterjesztése, a munkáltató és munkavállaló közötti megállapodás új alapokra helyezése, ami mindkét fél érdekeinek érvényesítését segítheti. A munkavégzés helye a munkavédelmi előírások betartása mellett szabadon választhatóvá válna. A későbbiekben a távmunka akár részlegesen, a felek megállapodása szerint a munkanapok egy részében is megvalósulhatna. A szabályozás lehetőséget biztosítana arra, hogy a munkáltató távmunkavégzés esetén hozzájáruljon a munkavállaló költségeihez, a szükséges eszközök beszerzéséhez, akár kedvezményes adózási feltételek mellett is. 

***

A görbEUborka a Mandiner európai uniós történésekkel foglalkozó rovata. Pletykák, történeteket, elemzések, botrányok, hírek Brüsszelből, amik felrázhatják a magyar hétköznapokat is! Kattints a rovat összes cikkéért.

Nyitókép: A 69 éves Telepóczkiné Farkas Márta beszél Skype-on Debrecenben élő unokáival nyíregyházi otthonában. / MTI Fotó: Balázs Attila