Amerikai szerkesztő: az USA lakossága nagyon dühös, és ez nem jobb- vagy baloldali dolog
Sohrab Ahramit az amerikai választásokról, az orosz-ukrán háborúról és Trump lehetséges Irán-politikájáról kérdeztük.
A koronavírus okozta járvány rámutatott arra, hogy a szellemi tulajdonjogok szabályozása nem megfelelő: innováció helyett sok esetben a verseny elfojtásához vezet. A járványhelyzet lehetőséget kínál a szabályozási rendszer átgondolásához. Ennek jegyében néhány ország, köztük Magyarország is, közérdekből jelentősebb kivételeket biztosít a szellemi tulajdon szabályai alól – mutatott rá Margaret Chon, a Seattle Egyetem jogászprofesszora.
A koronavírus okozta járvány a világ szinte összes országába elért, jócskán próbára téve a kormányok rátermettségét. Ezzel egyidejűleg valóságos versenyfutás kezdődött a betegséget megelőzni képes vakcina kifejlesztéséért. Elgondolkodtató ugyanakkor, milyen szellemi tulajdonra is tarthatna igényt egy ilyen vakcinát sikeresen kifejlesztő vállalat. Erről a hidegháborús szatirikus film, Dr. Strangelove azon jelenete jut eszembe, amelyben Mandrake kapitány a világot nukleáris katasztrófától megmentő telefonhívást akar kezdeményezni a Fehér Házba. Lévén, hogy nincsen nála apró, a legnagyobb gondot az jelenti, vajon hogyan fognak a Coca-Cola vállalatnak elszámolni azzal, hogy az aprópénzért feltörték az italautomatáját. A jelenlegi szabadalmi rendszerek tükrében Ön szerint ki a nagyobb nyertese a vakcinának: a lakosság vagy az azt előállító vállalat?
Valóban, ez a járvány a gyógyszeripari fejlesztési rendszer érdekes „stressztesztje” lesz. A járvány kitörését megelőzően jól láthatók voltak a vakcinafejlesztést övező piaci elégtelenségek. Ennek oka leginkább az, hogy az ilyen jellegű gyógyszeripari termékek, hiába nélkülözhetetlenek, a slágernek minősülő készítményektől eltérően általában nem nyereségesek.
nemcsak profitorientált vállalatok, hanem kormányok és egyéb nonprofit szervezetek között is.
A szabadalmi rendszer általában véve egy piaci alapú mechanizmus, amely innovatív termékek előállítását segíti elő. Ugyanakkor a gyógyszeripari innováció terén ez piaci alapú mechanizmus olyan közérdekkel keveredik, mint a közegészség, illetve a közfinanszírozás, illetve bizonyos esetekben a köztulajdon.
Némely ország, mint például Kanada, Franciaország vagy Németország már kényszerengedélyezési mechanizmusokat léptetett életbe azért, hogy az kormányzatuk ezen a területen szélesebb jogköröket gyakorolhasson a többi gyógyszer tekintetében meglévőkhöz képest. Emellett minden jel arra utal, hogy a gyógyszeripari cégek nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a nyerészkedés nem kifizetődő a jelenlegi helyzetben.
Amint említette, a szabadalmi rendszer alapvetően piaci alapú mechanizmus. Ugyanakkor az amerikai Legfelsőbb Bíróság néhai tagjának, Abe Fortas-nak egy híressé vált megfogalmazása szerint a „szabadalom nem lehet vadászati engedély”. Hogy véli, melyek azok a főbb érdekek, amelyek között a szabadalmi rendszernek egyensúlyt kell találnia?
Ezeket a híres szavakat Fortas bíró egy olyan ügyben mondta, amely a szabadalmi jogosítvány egyik feltételét, az alkalmazhatóságot vizsgálta. Ez azt hivatott biztosítani, hogy egy találmány rendelkezzen valamiféle kézzel fogható előnnyel. A nemzeti jogban, illetve a TRIPS egyezmény 27. Cikkében foglalt eme követelmény jelentősége kitűnik a Theronos nevű biotechnológiai vállalatot övező visszaéléses ügyből. A Theronos szabadalmait a hatóság kétség kívül nem vizsgálta meg kellő alapossággal, így azokat egyfajta „vadászati engedélyként” használták.
Általában véve azonban a szabadalmi rendszer visszásságai túlmutatnak a gyenge szabadalmakon vagy a túlterhelt hivatalokon. A szabadalmak egyfajta társadalmi szerződést testesítenek meg, amelyek értelmében a szabadalmi jogosultságból korlátozott ideig fakadó anyagi előnyért cserébe a társadalom hozzájut az innovációhoz. Ennek az a célja, hogy az innovációt és az alkotást ösztönözze, de idővel mélyítse a táradalom tudásbázisát is. Ugyanakkor
akár a kisebb piaci szereplőket fenyegető úgynevezett „szabadalmi hiénák”, akár azok a nagyvállalatok, amelyek hatalmas szabadalmi portfólió segítségével tartják fenn piaci erőfölényüket.
A szabadalmakat azonban nem ilyesfajta jövedelemszerzésre találták ki. Nem a verseny elfojtása, hanem az innováció ösztönzése a céljuk. Ezen új káros jelenségek hátterében a szabadalmi jogok elismerésének ugrásszerű megnövekedése áll, amelyet a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt előkészített 2005-ös TRIPS egyezmény, valamint a később megkötött szabadkereskedelmi egyezmények tesznek lehetővé. Ez
Ez annál is inkább igaz, minthogy a modern technológia és ipar egyre inkább tudományorientált. Egyik innováció a másikra épül. Így az ipari fejlődésnek, ami ugyancsak közérdek, az egyik alapvető feltétele a szellemi teljesítmény folyamatos fejlődése. Vajon ilyen körülmények között tényleg egy monopolisztikus, vagyis neoliberális típusú szabadalmi rendszer lehet a fejlődés fő motorja? Hogyan lehetne jobb egyensúlyt teremteni a szabadalmi jogok jogosultjai és a közérdek között?
Valamennyi szellemi tulajdon korlátozott, és az abból fakadó jogosítványok alól vannak kivételek. Például a szabadalmi jogok alól ismert a kísérleti célú felhasználási kivétel. Ezeknek a kivételeknek a megerősítése jó kezdet lehet a rendszer kiegyensúlyozásához. Az Egyesült Államokban például a kísérleti vagy kutatási célú felhasználás rendkívül szűk körű kivételt jelent, amelyet érdemes tágítani, különösen az alapkutatások terén.
Másfelől
Például az amerikai szerzői jogvédő iroda (Authors Guild) kétszer is perbe fogta a „Google Books Project”-et szerzői jogsértések miatt. Végül a bíróságok úgy ítéltek meg, hogy a Google könyvek terén végzett digitalizációja méltányolható használat és ennek megfelelően nem tekinthető a szerzői jogok megsértésének. A Google és partner könyvtárainak innovatív felhasználása – nevezetesen az adat- és szövegbányászat, valamint a könyvek látássérült olvasók számára történő hozzáférhetővé tétele – alapvetően eltér a nyomtatott könyvek eredeti felhasználásától és lehetséges piacaitól.
Azt gondolom, hogy amerikai mintájú méltányolható használat kivétel jó példája a szellemi tulajdont kiegyensúlyozott módon szabályozó és az innovációt támogató jogi rendszernek. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a méltányolható használat terjedelmét a bíróságok határozzák meg a jogalkotó Kongresszus által megszabott keretek között. A kontinentális jogi hagyományt követő jogrendszerekben éppen ezért lehet, hogy nincsen meg ez a fajta rugalmasság, ugyanis ott a törvényhozó tipikus módon tételesen meghatározza a szellemi tulajdon kivételeit, korlátait.
Hogyan határozná meg az egyensúlyt azokon a területeken, ahol valamilyen jog által védett társadalmi érdek áll szemben a szellemi tulajdonnal? Ha például a kérdéses innováció egy létfontosságú gyógyszert vagy olyan eszközt jelent, amely ivóvizet, élelmiszert biztosít. El tudná magyarázni ezt a dilemmát?
Fontos emlékeztetni arra, hogy a szellemi tulajdonjogi rendszer nem csak szabadalmakból áll. A szerzői jogi szabályok például támogatást nyújthattak az online oktatáshoz a járvány időszakában. Néhány ország, köztük Magyarország is úgy módosította a szabályokat, hogy azok nagyobb szabadságot biztosítsanak a távoktatásban. Minthogy az oktatás alapvető fontosságú mindenfajta fejlődéshez, ezért sok ország ugyanazokkal a kihívásokkal szembesül a szerzői jogok terén, mint amiről a szabadalmak és a koronavírus kapcsán már beszéltünk. Kutatóként leírt álláspontom szerint
A szellemi tulajdonjog kapcsán az egészségügytől és oktatástól kezdve a klímaváltozás enyhítésén keresztül az egészen éhezésig a fenntartható fejlődés kérdése is érintett. Véleményem szerint ezért a szellemi tulajdon joga nem lehet egy elszigetelten álló jogterület. Szerves része kell, hogy legyen a fejlődési célkitűzéseknek. Az emberi jogok ugyan hasznos keretrendszer a társadalmi jólét szempontjából, ugyanakkor jobban szeretem a fenntartható fejlődés keretébe ágyazni a szellemi tulajdonjog rendszerét. Több innovációra van szükségünk a nagy problémák megoldásához.
Egy ilyen megközelítés összhangban áll az emberi jogi gondolkodással, de számba veszi a technológiai fejlődésnek a környezetvédelemre és nem emberekre gyakorolt hatásait is.