Nem merik vetíteni a Schindler listáját egyes német iskolák

Tartózkodnak a németországi tanárok Paty oktatási módszerétől 

Heinz-Peter Meidlinger, a német tanáregyesület elnöke a múlt pénteki franciaországi tanárgyilkosság kapcsán nyilatkozott egy német napilapnak. Meidlinger mélységes aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy

Különösen igaz ez szerinte a speciális szociálpedagógiai támogatást is biztosító intézményekre, ahol nagy az olyan migrációs háttérrel rendelkező diákok aránya, amely óvatosságra intheti a németországi tanárokat. 

Ennek kapcsán Meidlinger említi azt is, hogy a tanárokat ezekben az intézményekben arra kérik, hogy

No-go témák és no-go filmek

Mindez ahhoz vezetett, hogy a tanárok tartózkodnak az olyan filmek levetítésétől, mint például a Schindler listája; az óvatosság oka minden bizonnyal a gyermekek „vonatkozó migrációs háttere”, ahogy az a cikkben is áll. A tanáregyesület elnöke elmondta azt is, hogy a németországi tanárok

Az interjú alapjául szolgáló sajnálatos eset példájánál maradva Meidlinger elmondta, hogy az oktatók jelentős része félne a Mohamed-karikatúrán keresztül szemléltetni a vélemény- és az alkotói szabadság tartalmát; pontosan emiatt erre nem is kerül sor. 

Paty, a szekularizmus mártírja?

tette ezt a véleményszabadságról és annak határairól való értekezés céljából. Mielőtt azonban erre került volna sor, mindig – így a legutóbbi alkalommal, október 5-én is – lehetővé tette, hogy aki szeretné, elhagyja az osztálytermet.

John Lichfield újságíró, aki 20 éven keresztül az Independent hasábjain írt, tegnapelőtti, Is France’s secularism worth dying for? [Érdemes meghalni a franciaországi szekularizmusért?] véleménycikkében értékelte a franciaországi eseményeket.

Lichfield az UnHerd című lapban közölt esszéjében arra hívta fel a figyelmet, hogy

„A szekularizmus Franciaország igazi államvallása; ebben az alapelvben gyökerezik maga a Köztársaság is. Az állam egyfelől mindenkinek garantálja azt a szabadságot, hogy szabadon higgyen abban, amiben akar, másfelől pedig azt is, hogy ne higgyen egyáltalán. 

Az államnak ugyanakkor más hitéleti kérdésben semlegesnek kell maradnia. Az állami iskolák tanárai – jóllehet alulfizetettek és tevékenységüket gyakran éri kritika – így tekinthetőek a szekularizmus élharcosainak (vagy akár „papságának”), akik arra hivatottak, hogy a Köztársaság értékrendjét – például tolerancia, véleményszabadság, s maga a szekularizmus – az eljövendő generációk számára örökítsék át” – írja Lichfield, hozzátéve, hogy az okozta a tanár végzetét, hogy épp a fentieket kísérelte meg elmagyarázni a diákoknak.

Dobozi Gergely