Rituális állatvágás korlátozása: újabb nonszensz fejleszti tovább az uniós jogot

A rituális vágás korlátozását az érintett egyházak képviselői és többek között Magyarország is bírálta

2020 decemberi ítéletével az Európai Bíróság kimondta, hogy nem ellentétes az uniós joggal az a 2017-es belga (flamand) rendelet, amely a jövőre nézve megtiltja az állatok előzetes kábítás nélküli, így tehát a vallási szertartás által előírt levágását is. 

Az ítélet – csakúgy mint az alapul fekvő flamand rendelet – a zsidó és muszlim közösségek széles körű felháborodását váltotta ki. Az esetről megemlékező, a zsidó közösségek egyik jelentős portáljaként számon tartott The Jerusalem Post például így kommentálta az esetet: „A zsidó világ egyetértésre jutott a tekintetben, hogy a döntés az állatvédelmi megfontolásokra való hivatkozás gyenge álcája ellenére is akadályozza az európai zsidó közösségek életképes fennmaradását – nem beszélve az olyan alapvető értékekről, mint a vallásszabadság és az önkifejezés szabadsága. Saját főtanácsnokának ellentmondva, a bírói testület ítéletével nyilvánvalóvá tette: mindaz, ami olvasatukban „állatjogként” szerepel, nemcsak az európai zsidóság, de a muszlim közösség alapvető vallási jogainak ellenében hat.”

Ahogy az a véleménycikkben is áll, a döntés egyszerre érinti az európai zsidóságot és a muszlim közösséget, amelyet mi sem igazolna jobban, mint hogy a két vallás prominens személyiségei, Pinchas Goldschmidt és Shiekh Dr. Mohammad bin Abdulkarim Al-Issa fogalmazott meg közös nyilatkozatot, amely az ítélet által is megjelenített tendenciák visszaszorítására hív fel.

„E vonatkozásban semmiféle tilalom nem indokolható, legyen szó a halal vagy akár a kóser vágásról. (…) Az élelem kérdése hitéletünkben kiemelt szerepet játszik; ételeink elkészítésének módja vallásainkban kulcsfontosságú hittételnek számít. (…) Hasonló tilalmakat vezettek be a 2. világháborút megelőzően is, a társadalom szélére sodorva ezzel a zsidó közösségeket Európa-szerte” – áll többek között az arab és zsidó vallási vezetők közleményében.

A magyar hivatalos álláspontról a Mandiner január 5-én közölt cikket, ami itt olvasható.

Zsidó rabbi: a bestiákat előnyben részesíteni?

„A Bíróság ítélete az állatok jóllétét előbbre helyezi a vallásszabadság eszméjénél, amely alapjognak számít. Egyszerűbben fogalmazva: bestiákat részesít előnyben az emberekkel szemben” – állítja egy másik rabbi, akinek szavai bővebb elemzésre, illetve pontosításra szorulnak.

Valójában arról van szó ugyanis, hogy az Európai Bíróság jóváhagyott egy olyan tagállami szabályt, amely tulajdonképpen összhangban van azzal, amit a rabbi állít: állati jóllét a vallási szokások előtt.

Az uniós szabályozás ugyanis elismeri a vallási szokások szerinti vágás fogalmát, amely különböző kivételeket teremt az általános szabályok alól, amelyek az állatok jóllététét hivatott előmozdítani. A szabályozási logika azonban nemzeti hatáskörbe utalja azt a kérdést, hogy az adott tagállam korlátlanul teret enged-e a rituális vágásnak, netán korlátok közé szorítja azt.

A mostani vitában az állatoknak közvetlenül a leölésük előtti elkábítása jelenti a sarkalatos pontot, ugyanis mind a zsidó, mind pedig az iszlám vallási szertartás megköveteli az állat teljes mértékű kivéreztetését.

Fontos rögzíteni, hogy az élelmiszerbiztonsági és állatvédelmi szabályok betartása még akkor is kötelező, ha a rituális vágás esetén a kábítás elhagyható.

A vágóállatok elkábítása modern vívmány

A rituális állatvágás során fontos szempont, hogy az az állat számára a lehető legkevesebb szenvedést okozza, s a kíméletességet a vallásos dokumentumok is rögzítik. Éppen ezért a vágóállatok elkábítása leölésük előtt viszonylag modern „vívmány”, nagyjából a 19. század vége óta képezi csak a vágástechnológia részét. Ráadásul az állatjólléti szempontok még ehhez képest is később váltak csak a közbeszéd részévé, ugyanis eleinte azért kábították az állatokat, hogy azokat könnyen és biztonságosan lehessen leölni.

A kábítást ellenzők – a szigorú vallási dogmákra, esetleg minőségi megfontolásokra való hivatkozás mellett – gyakran hangoztatják, hogy a kábítás egyébként is befolyással van az elvéreztetési folyamatra, esetleg közvetlen szerepet játszhat az állat elhullásában. Ez utóbbi érv egyébként vallási jelentőséggel is bír: ha az állat nem a rituális vágás következtében hullik el, akkor a tetem döghúsnak minősül, ami vallási szempontból tiltott. 

Ahogy arról korábban is utaltunk éppen ezért az Európai Unió tagállamaiban és a világ többi részén is a főszabály mára az, hogy az állatokat öntudatlanná kell tenni a vágást megelőzően, s

Jelentőséggel bíró tény, hogy a kóser vágás (más néven sechita) esetében a zsidó hittételek kategorikusan kizárják az állatok előzetes elkábításának lehetőségét. A halal vágás esetében már nem lehet általánosítani, e kérdés ugyanis igencsak megosztja a muszlim teológusokat. Annyi azonban bizonyos, hogy az európai muszlim hitvilágot is jelentősen érinti az Európai Bíróság által helytállónak minősített szabályozás.

Európai Bíróság: „egyensúlyt kell teremteni az állatok jóllétének védelme és a vallásszabadság között”

Visszatérve a rituális vágás korlátozásának jogi vetületeire, az Európai Bíróság ítéletében nem is annak eredménye a figyelemre méltó, hanem az, amilyen logika mentén következtetéseit megtette. Az ugyanis a szabályozás már említett logikájából következik, hogy nemzeti hatáskör annak meghatározása, hogy a vallási rituálék milyen viszonyban állnak az állatok jóllétével.

Elvi jelentőséggel bír azonban, hogy ítéletében az Európai Bíróság az eljárás során ténylegesen állatjólléti megfontolásokat vetett össze emberi jogokkal. 

Ugyanis, ahogy az az ítéletben is áll, az Európai Bíróság úgy ítélte, hogy „egyensúlyt kell teremteni az állatok jóllétének védelme és a vallásszabadság között.”

Ez a megfogalmazás feltételezi, hogy az emberi alapjogként katalógusba vett vallásszabadság teljeskörűen, az állatok jóllétéhez fűzött megfontolások pedig korlátozottan érvényesülnek. Mindebből egyenesen következik, hogy ahhoz, hogy a két érték – szándékosan ne nevezzük jognak mindkettőt egyszerre –

Jogi nonszensz

Ez azonban egész egyszerűen ellentmond mindannak, amelyet az emberi jogok rendszere rögzít. Ahogy az az Emberi Jogok Európai Egyezményében is áll, „a vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek.”

Már a megfogalmazásból is következik, hogy ebben a jogtételben állatjólléti megfontolások nem értelmezhetők, ráadásul két okból sem, s az első okból közvetlenül következik a második: egyrészt a jogképesség szigorúan emberhez kötődik (végső soron még a jogi személyek esetében is), állatokhoz nem. Ennek oka, hogy

Másrészt, általános alapelv az alapjogok tekintetében, hogy alapjogot csak másik alapjog érvényesülése céljából lehet korlátozni, a szükségesség és arányosság elvének betartása mellett. 

Nem kell tehát messzemenő vallási értelmezésekbe bocsátkozni ahhoz, hogy arra a következtetésre jussunk: állatjólléti megfontolások nem írhatják felül a vallásszabadságot, s a két kategória megfelelő belátással együttesen még csak nem is mérlegelhető.

Dobozi Gergely