Lenin és Sztálin halott, de Moldovában még él az emlékük

2022. május 26. 12:21

Mi folyik Moldovában az ukrajnai háború árnyékában? A Migrációkutató Intézet munkatársai Romániában és a Moldovai Köztársaságban tanulmányozták az ukrán menekülthelyzetet. Dobó Géza kutató beszámolója moldovai tapasztalatairól.

2022. május 26. 12:21
null

Írta: Dobó Géza; fotók: Vargha Márk
 

Időgépbe keveredünk Moldova fővárosában, Kisinyovban: beragadunk egy közlekedési dugóban, ezért leparkolunk, majd gyalog folytatjuk utunkat. A következő utcasarkon

végeláthatatlan tömeg hömpölyög, sarló-kalapácsos, vörös zászlókat lobogtatva.

A hangszórókból proletárdalok szólnak oroszul. Több felvonuló a második világháborúban elesett családtagjaik portréját tartja maga előtt. A munkásmozgalmi zászlók mellett egy-két orosz trikolort és jóval több kék-sárga-piros moldáv lobogót is hordoznak. A moldáv zászló ugyanolyan, mint a román, pusztán ráadásként a közepét ékesíti az ország címere; egy sas, bölényfejjel díszített pajzzsal és három faroktollal. A vastagabb faroktoll az ország központi részét, míg a két, keskenyebb, szélsők egyrészt a dnyesztermenti, szakadár orosz területeket és a türk nyelvű, ám ortodox keresztény, gagauz tartományt jelképezik. A heraldikai jelképen kissé rendhagyó módon az ország billegő szuverenitását is szimbolizálják a széttartó faroktollak.

Történik mindez 2022 május 9-én, a második világháború európai befejezésének hetvenhetedik évfordulóján, egyben Oroszország Ukrajnával szemben folytatott „különleges katonai műveletének” hetvennegyedik napján.

Mint másnap Szabó Sándortól, a moldovai magyar nagykövettől megtudtuk, a közel hatszázötvenezer lakosú főváros mellett néhány jóval kisebb, vidéki városban is tartottak győzelem napi felvonulást, amelyeken összesen mintegy 37 ezren vettek részt. Nem kis szám ez egy, a lakosság lélekszámát rohamosan vesztő, immár alig valamivel több, mint két és fél milliós országban. 

A Moldovai Köztársaság Európa egyik legfiatalabb és egyben egyik legszegényebb állama.

A Szovjetunió széthullását követően, 31 éve kiáltották ki függetlenségét. A két világháború között Besszarábia néven Romániához tartozó terület a híres-hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékának köszönhetően került a Szovjetunióhoz. A Magyarország mintegy egyharmadát kitevő méretű, tengerpart nélküli ország földrajzi fekvése alapján egy Romániát keletről ölelő karéj. Míg a szovjet időkben az orosz, előtte és utána a román nyelv és kultúra dominált-dominál.

Kisinyov építészeti megoldásai leginkább a Szovjetunió városrendezését idézik. Ezen az elmúlt 30 évben felhúzott épületek sem sokat változtattak, pusztán némi eklektikával ötvözték a látványt. Az épületállomány azonban korántsem reménytelenül lepukkadt. Ráadásul szinte egymást érik a parkok és a legtöbb utcát fasorok övezik: Kisinyov Európa egyik legzöldebb fővárosa.

A jelenlegi regnáló, Akció és Szolidaritás nevű (PAS) kormánypárt EU-párti,

ami a helyi viszonyok között elsősorban azt jelenti, hogy Románia-párti. (Érdekesség, hogy Moldova azon kevés államok közé tartozik, ahol jelenleg mind az államfői, mind a kormányfői posztot nő tölti be.) Ennek megfelelően az ellenzék inkább EU-kritikus és oroszbarát. Éppen ezért a második világháborús győzelmi megemlékezés legalább annyira szól a jelen politikai aktivizmusának, miközben egyféle ellenzéki összefogást hirdető felvonulás is. 

Amellett, hogy Moldova egy szerény iparral bíró, elsősorban mezőgazdasági ország, amelynek drasztikusan fogy a lakossága, lélekszámarányosan a leginkább sújtott az ukrán menekültkrízisben: február 24-e óta több, mint félmillió ukrajnai menekült érkezett az országba. Legtöbben továbbutaznak, azonban a helyi UNHCR jelentése szerint mintegy harmincezren tartósan az országban maradtak. A moldáv kormány szeretné, ha egy részük le is telepedne a helyi munkaerőhiány pótlására, ugyanis a kelet-európai államok közül

Moldova az egyik leginkább sújtott ország a munkaerő Nyugatra vándorlása kapcsán.

Szabó Sándor nagykövet azt is elmondta, hogy súlyos társadalmi feszültséget okoz a nagyszülőkkel tengődő, a szüleikkel olykor hónapokig még csak nem is kommunikáló, megfelelő családi nevelésben nem részesült gyerekek és tinédzserek sivár sorsa. Kisinyovban sétálva portugál és spanyol úticélokat kínáló utazási iroda üzlethelyisége előtt a bőröndjeikkel az autóbuszra várakozó vendégmunkások tucatjait láthattuk. Cseppet sem irigylésre méltó busszal elzötykölődni Európa keleti végétől akár Lisszabonig, több, mint 4 ezer kilométert megtéve, de Madrid is mintegy 3600 kilométer innen.

Moldovát az európai országok közül a legkevesebb turista látogatja. A pandémia előtt sem tolongtak, ám tavaly az üzleti utakkal és a rokonlátogatásokkal együtt is mindössze mintegy 17 ezer külföldi lépett be az országba. Párizsban Barcelonában vagy akár Budapestre csúcsidényben egy-egy erősebb napon érkeznek ennyien. Pedig állítólag a világ leghosszabb, több mint száz kilométeres borospincerendszerei, a Mileștii Mici-i és a cricovai is itt találhatók. 

A Max Weinreich jiddis nyelvésznek tulajdonított bonmot, miszerint: „a nyelv hadsereggel és hadiflottával rendelkező dialektus”, teljes mértékben helytálló a Moldovai Köztársaságban beszélt, a román nyelv dallamosabb dialektusára. A szovjet időkben azonban önálló nyelvként tartották számon a moldávot. A Moldovától de facto elszakadt Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaságban (röviden: Transznisztriában) ellenben most is az egyik, „pro forma” hivatalos nyelvként tartják nyilván a moldávot, ráadásul a szovjet időkből megöröklött módon, cirill írásmóddal. A Dnyeszter-parti, egyfajta sohasem volt, idillikus, szovjet időket a látványelemekben konzerváló, túlnyomó többségükben orosz ajkú, „homo sovjeticusok” a nemszeretem moldáv/románok orra alá dörgölésnek kreatív módját választották: „természetesen” kiírják ugyan két nyelven az utcaneveket,

ám nem oroszul és románul/moldávul (nevezzük bárhogy is), hanem oroszul és angolul.

Moldováról egyébként kis túlzással kijelenthető, hogy könnyűzenei nagyhatalom. Az ezredfordulón tündöklő O-Zone-együttes sikereit a szinte olaszosan dallamos sanzonok váltották, illetve az idei eurovíziós dalfesztiválon az országot képviselő Zdob şi Zdub zenekar folkosabb, pörgős számmal indult. Az 1994-ben alakult, rutinos együttes abban is az ország kulturális paradigmaváltását képviseli, hogy kezdetben főképp oroszul adták elő a dalaikat, majd áttértek a románra.

A szellemes, csöppnyit a Kusturica-filmek látványvilágát idéző videoklipről is látszik, hogy az nem alacsony költségvetésű, kétfilléres tákolmány, hanem vérprofi munka (Egyébként a Zdob şi Zdub az ezredfordulón Moszkvában fellépett Emir Kusturicával és No Smoking zenekarával).

A vonatutazásról szóló szám egyszerű, de nagyszerű refrénje a: „Chișinău – București”, mi jelzi, hogy

itt a művelt Nyugathoz a viszonyulási pont Bukarest.

Egyébiránt az Eurovízión a borítékolhatóan a papírformát hozó Ukrajna mögött a moldávok nótája gyűjtötte be a második legtöbb közönségszavazatot. Moldovában a rendszerváltást és egyben az önálló államiság elnyerését követően az oroszról szelíden került át a hangsúly a románra. Még napjainkban is zéró románnal, csupán orosz nyelvtudással is el lehet boldogulni az országban. Senkiben sincs az oroszul megszólalást elutasító, dölyfös gőg, a kétnyelvűség még napi rutin. A magyar nagykövetség egyik munkatársa elmesélte, hogy az egyik népszerű kereskedelmi rádiócsatorna reggeli műsorában a két műsorvezető között úgy zajlik a párbeszéd, hogy egyikük románul, míg a másik oroszul beszél.

A román nyelv és kultúra lassan veszi át (avagy vissza) a dominanciát. Az immár többségi, román anyanyelvűek közül a legfiatalabbak ugyanis már nem tanulnak meg oroszul. A szláv lakosság etnikai megosztását tekintve viszont több az ukrán, mint az orosz.

Pillanatnyilag sem a román, sem a moldáv közvélemény nem támogatja a két ország egyesülését.

Kérdésünkre Szabó Sándor nagykövet azonban elmondta, hogy amennyiben erre egyszer mégis sor kerülne, és mintegy az örökös EU-s tagjelölti státust (erről Törökország tudna mesélni) „meghekkelve”, egy NSZK–NDK típusú „anschlusszal” Moldova immár a legújabbkori Nagy-Románia részeként bejutna az  EU-ba (hiszen két ország békés és önkéntes, kölcsönös népszavazással megerősített egyesülését a nemzetközi jog megengedi) akkor nagy valószínűséggel véglegesen kiválna a szakadár Dnyeszter-menti Köztársaság, illetve a Gagauz Autonóm Terület is.

Ugyanis a Moldovai Köztársaság alkotmánya szavatolja, hogy bár Gagauzia az egységes Moldova része, bármilyen jellegű szövetségi formációvá alakulás esetén a gagauzoknak joguk van elszakadni. Az ország déli részén, alig 1800 négyzetkilométeren (ez legkisebb megyénk, Komárom-Esztergom méretét sem éri el) fekvő tartomány parlamentje, a Halk topluşu erre lehetőséget biztosít. Ráadásul, míg a moldáv központi kormányzat betiltotta az inváziós orosz hadsereggel rokonszenvezést kifejező „Z” és „V”-betűk mint putyinista szimbólumok használatát, addig „Gagauz non coronat”-alapon a türk nyelvű, ám ortodox keresztény vallású tartományban engedélyezettek ezek a jelképek.

Egyébiránt

Moldova az ukrán menekültkrízist az ország szerény adottságai ellenére is példásan kezeli.

Mindennek pozitív hozadéka, hogy a nemzetközi anyagi támogatás mellett az ENSZ-főtikár, Antonio Guterres is az országba látogatott. Erre korábban sohasem került sor. 

Azoknak a menekülteknek egy részét, akiket nem tudnak családoknál elhelyezni, a fővárosi nemzetközi vásár helyszínén, a Moldexpoban szállásolják el. Az egészen kis gyerekeknek játszóházakat létesítettek, míg iskoláskorúaknak online szervezték meg az oktatást, az Ukrajnában maradt tanárok tartják meg az órákat. Erről Anastazija Kolodko számolt be, amikor is körbevezetett minket a létesítményekben. Kolodko egyébiránt „békeidőben” a kisinyovi vásárkomplexum egyik igazgatója, azonban jelenleg a menekültek koordinálása teszi ki napi feladatait.

Egyelőre a moldáv hatóságok, valamint a nemzetközi és helyi civil szervezetek urai a menekülthelyzet kezelésének. A lakosság toleráns, megértő, segítőkész. Sokan rokoni kapcsolatban állnak a határ túloldaláról, Ukrajnából menekülőkkel.  

Azonban az ország lehetőségei végesek.

Mint megtudtuk: a külföldi, bőségesen megtett szóbeli ígéreteket a legritkább esetben teljesítik határidőre. A kisebbik rossz, hogy jelentős késéssel érkezik az adomány, viszont sajnos az sem precedens nélküli, hogy az ígéret örökké megreked a szavak szintjén. A menekültek fejenként 200 eurónyi, moldáv lejben felvehető segélyre jogosultak, amit egy speciálisan erre a célra kiosztott bankkártyára töltenek fel számukra. Ez az összeg sok moldáv állampolgár számára is jelentős havi apanázsnak számít, ami egyre több helyiben vált ki ellenérzéseket. Borítékolható tehát, hogy amennyiben elhúzódik a menekültkrízis, nő az országban a belső feszültség. 

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Előre66
2022. május 26. 19:54
Ez olyan mint egy rossz zombi film!
Box Hill
2022. május 26. 18:21
Lenin persze nem halott, tudjuk jól: Lenyin zsil, Lenyin zsiv, Lenyin bugyet zsity.
feketeöves nirvana
2022. május 26. 15:48
Sajnos Kárpátalján is sok a gyerek akinek a szülei külföldön dolgoznak már évek óta...
MayorAnna 03
2022. május 26. 14:49
Azokban, akik átélték azt a korszakot - akár gyerekként - élnek. Mert részei voltak az életüknek. Mit lehet ezen fönnakadni?!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!