Virtuális valósággal teljesítik haldokló emberek utolsó kívánságait

A virtuális valóság (rövidebb nevén: VR) speciális, széleskörűen alkalmazható elektronikus technológiák gyűjtőneve. A VR olyan számítógép által generált környezetekre vagy valóságokra utal, amelyek célja egy személy fizikai jelenlétének szimulálása egy adott környezetben, amelyet úgy alakítottak ki, hogy valódinak tűnjön.

A virtuális valóság úgy is definiálható mint számítógéppel vezérelt multiszenzoros kommunikációtechnológia, ami lehetővé teszi az intuitív interakciót az adatokkal, új módon bevonva az emberi érzékelést. 

A VR lehetővé teszi az információ teljesen más – legfőképp közvetlen és dinamikus – szemléletét. A virtuális valóság magába foglalja az oktatás, a sport, az ipari tervezés, az építészet és tájrendezés, a városrendezés, az űrkutatás, a modellezés, sőt, az orvostudomány és rehabilitáció számos területét. 

A VR utóbbi, tehát az egészségtudomány területén való alkalmazásáról Zelena András gyászterapeutával, habilitált egyetemi docenssel (BGE Társadalomtudományi Intézet) beszélgettünk.

Szimulált valóság

„A virtuális valóság a technikai fejlődésnek egy olyan lehetősége, ahol egy szimulált valóság vesz körül minket. Ehhez pedig két dologra van szükség: egy szemüvegre, illetve kézen lévő szenzorokra” – mondja lapunknak a szakember. Mint fogalmaz: a virtuális valóságnak már most, napjainkban is nagyon sokféle alkalmazási területe van, legyen szó a segítő foglalkozást űzők edukációjáról, katonai szimulációkról vagy akár a számítógépes játékok világról.

Míg régebben a VR egy drágább, nehezebben hozzáférhető dolog volt, 

„Ismereteim szerint Magyarországon talán a gamer-világ mellett még nagyon népszerű a VR általi történelmi városnézés: például egy virtuális séta gyönyörű fővárosunk évszázadokkal ezelőtti rekonstruált valóságában” – jegyzi meg Zelena András, hozzátéve, hogy természetesen az ilyen virtuális séták minden esetben megfelelően felügyelt, vezetett körülmények között történnek, hiszen az embereken rajta van egy VR-szemüveg, így adott esetben elbotolhatnak, eleshetnek vagy összeütközhetnek másokkal.

VR az egészségügyben

A virtuális valóságnak az egészségtudományban is számos alkalmazási területe van. Az egyik ilyen például a fájdalomcsökkentés. 

„Fájdalommal együtt élő, krónikus betegséggel küzdő gyermekek esetében  vizsgálták a fájdalomszintet, és kiderült, 

– magyarázza lapunknak a kutató. Hozzáteszi: ráadásul nem csupán abban a szűken vett időben, amikor a virtuális valóság szimulációban részt vettek, hanem az élménynek egy – úgynevezett – elhúzódó hatása is volt.

A VR és a végstádiumú betegek

Az utóbbi években egyre gyakoribbá vált, hogy haldokló betegek családtagjai azzal szembesültek, hogy végstádiumban lévő szerettük olyan utolsó kívánsággal állt elő, amit lehetetlen volt teljesíteni. Például, hogy egyszer szeretnének eljutni a Niagara-vízeséshez vagy ejtőernyővel kiugrani és megtapasztalni a repülés élményét. 

Mindeközben persze a valóságuk ezt nem tette lehetővé, 

Ez pedig minden esetben hatalmas terhet ró a családtagokra, akik amiatt, hogy nem tudják teljesíteni a haldokló utolsó kívánságát, az amúgy is gondterhelt időszakban még szorongani és frusztrálódni is kezdenek.

„Kezdjük a végstádiumú betegekkel, akik palliatív – vagy ismertebb nevén hospice – ellátásban vesznek részt. Ők többnyire az egészségügyi állapotuk, vagy a kezelésükhöz kapcsolódó orvostechnikai eszközök miatt már nem tudnak mozogni. Ezeknek az embereknek gyakran mégis olyan kívánságaik vannak, hogy szeretnének elmenni az Amazonashoz vagy más olyan helyre, ahol még nem jártak; vagy szeretnének felidézni olyan rég nem látott helyszíneket, ahol a szüleik, nagyszüleik, őseik nyugszanak. Ezt régen a terminális állapotú betegek maximum videokamerával rögzített formában, tévén nézhették” – fejti ki a szakember.

Teljesíthető utolsó kívánságok

Ma azonban a végstádiumú betegeknek már van egy olyan – virtuális valósághoz kapcsolódó – lehetőségünk, hogy szakember segítségével egy tablettel és egy VR-szemüveggel bejárhassanak tereket, eljuthassanak a világ bármely pontjára vagy kipróbálhassanak különböző szimulációkat.

Ami szintén megdöbbentő, hogyha egy képalkotó eljárással ezeknek a betegeknek agyhullámait vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy az agy ugyanúgy reagál, mint amikor a családjukkal találkoznak vagy a kellemes élményeikről beszélnek. Azaz a jótékony hatás agyi, valamint hormonális szinten is detektálható, hiszen az ilyen élmények a boldogságért felelős hormonok – dopamin, szerotonin, oxitocin, endorfin – termelődését is elősegítik” – mondjak lapunknak Zelena András.

A szakember emlékeztet: régebben szokás volt, hogy fotóalbumot vittek be egy végstádiumú betegnek, mert a hozzátartozóik vagy régi élményeik nézegetése során ideiglenesen javult a betegek állapota. A VR ugyanezen az elven működik, csak egy sokkal közvetlenebb, dinamikusabb, valósághűbb módon.

Bárki számára elérhető

A VR mára már nem feltétlenül számít költségigényes dolognak. „Biztos vagyok benne, hogy az olvasók ismerősi körében is van két-három olyan technika iránt érdeklődő ember (akár középiskolás fiatal), akinek van VR-szemüvege otthon. Azt gondolom, hogy nem egy unikális dolog ma már. 

– jegyzi meg a terapeuta.

Zelena András azt is elárulja, ma már egy külföldi onkoterápiás orvosi csoportban az onkológus szakorvos, a palliatív orvos, a gyógytornász, a rehabilitációval foglalkozó szakember és a klinikai szakpszichológus mellett gyakran megjelennek már informatikusok vagy az efféle technológiai vívmányok területén képzett kommunikációs-vizuális szakemberek is.