Így söpört végig a munkaerőpiacon a járvány első hulláma: a kutatók feltárták a részleteket

2021. május 04. 12:03

Egy friss kutatás részletesen feltárta, milyen drasztikus hatásai voltak a magyar munkaerőpiacon a koronavírus-járvány első hullámának. A kutatók megállapításai szerint a járvány gazdaságai hatásai társadalmilag egyenlőtlenek voltak, s a távmunka sem terjedt el olyan mértékben, mint azt sokan gondolják. A Makronóm szemléje.

Admin

Az mára már közismert – s szinte mindenki a saját környezetében is tapasztalhatta –, hogy a koronavírus-járvány első hulláma és az annak megfékezésére hozott lezárások durva csapásként érték a gazdaságot. A gyárak egy része leállt, az üzletek bezártak vagy rövidítették a nyitvatartásukat, s dolgozók tömegei kényszerültek vissza otthonaikba. Köllő János és Reizer Balázs friss kutatása pedig az elérhető adatok részletes elemzésével arra világított rá, hogy az eddigi elképzeléseinknél is súlyosabb lehetett a tavalyi visszaesés. A válság ráadásul nem is mindenkit egyenlően érintett: a kutatók szerint „a társadalomnak azok a tagjai tudtak jobban alkalmazkodni a válsághoz, akik már a válság előtt is jobb helyzetben voltak”.

A járvány a KSH dolgát is megnehezítette

A kutatók írásukban kiemelték, hogy az elemzés elkészítése során komoly módszertani nehézségekbe is beleütköztek. A probléma az volt, hogy amíg „békeidőben” majdnem ötvenezer háztartásból áll a minta, amin a Központi Statisztikai Hivatal a munkerő-felmérést végzi, addig ez a járvány alatt a nem várt lemorzsolódás miatt negyvenezer háztartásra süllyedt. Ez a jelenség persze statisztikai eszközökkel többnyire kezelhető, a szerzők ugyanakkor óva intettek attól, hogy a nem túlzottan nagymértékű változásoknak aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonítsunk.

A kutatók írásukban kiemelték, hogy az elemzés elkészítése során komoly módszertani nehézségekbe is beleütköztek. A probléma az volt, hogy amíg majdnem ötvenezer háztartásból áll a minta, amin a Központi Statisztikai Hivatal a munkerő-felmérést végzi, addig ez a járvány alatt a nem várt lemorzsolódás miatt negyvenezer háztartásra süllyedt. Ez a jelenség persze statisztikai eszközökkel többnyire kezelhető, a szerzők ugyanakkor óva intettek attól, hogy a nem túlzottan nagymértékű változásoknak aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonítsunk.

Hiába jók a foglalkoztatási adatok, a valós visszaesés sokkal nagyobb lehetett

Ami az aggregált foglalkoztatási adatokat illeti, a kutatók arra hívták fel a figyelmet, hogy bár a foglalkoztatás tradicionális számítási módja szerint az április–júniusi foglalkoztatási adatok csak 2,8 százalékponttal csökkentek a januári-februári adatokhoz képest, ez mégsem ad teljes képet. Ebbe ugyanis beleszámítanak azok is, akiknek bár van munkahelye, a kérdezést megelőző egy hétben egyetlen órát sem dolgoztak. Ez „békeidőben” nem jelent gondot, hiszen kiszűri például a vakációs hullámok okozta torzításokat. Ugyanakkor jelen esetben érdemes figyelembe venni, mivel bár a foglalkoztatottak száma csak 58 ezer fővel esett vissza 2020 első negyedévéről a másodikra, addig

az ugyan foglalkoztatottak, de egy órát sem dolgozók száma 120 ezer fővel megugrott.

Az így számolt visszaesés 5,7 százalékpontos, a teljes munkaidős foglalkoztatás naptárhatással kiigazított visszaesése pedig ennél is magasabb, 6,6 százalékpontos. A kutatók ennek kapcsán rámutattak:

ez egy sokkal erősebb sokk volt a gazdaság számára, mint a 2008-as válság,

akkor ugyanis a legalább egy órát dolgozók száma mindössze 2,6 százalékponttal esett vissza.

Válságálló volt a magyar gazdaság, de ebből a háztartások keveset éreztek

Ahogy korábbi elemzésünkben írtuk, az Régiók Európai Bizottsága kutatása szerint a magyar régiók válságállóság tekintetében az EU élmezőnyében végeztek. Ugyanakkor ahogy akkor is kiemeltük, valószínűsíthetően leginkább a magyar gazdaság szerkezete és az első hullám enyhe lefutása volt az, ami miatt válságállónak bizonyult a magyar gazdaság – így pedig bizonytalan, hogy a második illetve harmadik hullámra vonatkozó statisztikákban is ilyen előkelő helyet vív-e majd ki magának Magyarország.

Az Interreg Central Europe program elemzői ezzel szemben arra mutattak rá, hogy bár makroszinten valóban válságállónak bizonyult a magyar gazdaság, azonban a háztartások szintjén ez mégsem csapódott le feltétlenül pozitívan. Az adatok szerint a közép-kelet-európai régióban Magyarországon és Lengyelországban számoltak be a legtöbben arról, hogy az első hullám ideje alatt romlott az anyagi helyzetük. Amíg Ausztriában és Németországban ez az adat csupán 30 százalék körül mozog, addig nálunk megközelíti, a lengyeleknél pedig meg is haladja az 50 százalékot.

Ahogy korábbi írtuk, az Régiók Európai Bizottsága kutatása szerint a magyar régiók válságállóság tekintetében az EU élmezőnyében végeztek. Ugyanakkor ahogy akkor is kiemeltük, valószínűsíthetően leginkább a magyar gazdaság szerkezete és az első hullám enyhe lefutása volt az, ami miatt válságállónak bizonyult a magyar gazdaság – így pedig bizonytalan, hogy a második illetve harmadik hullámra vonatkozó statisztikákban is ilyen előkelő helyet vív-e majd ki magának Magyarország. Az Interreg Central Europe program elemzői ezzel szemben arra mutattak rá, hogy bár makroszinten valóban válságállónak bizonyult a magyar gazdaság, azonban a háztartások szintjén ez mégsem csapódott le feltétlenül pozitívan. Az adatok szerint a közép-kelet-európai régióban Magyarországon és Lengyelországban számoltak be a legtöbben arról, hogy az első hullám ideje alatt romlott az anyagi helyzetük. Amíg Ausztriában és Németországban ez az adat csupán 30 százalék körül mozog, addig nálunk megközelíti, a lengyeleknél pedig meg is haladja az 50 százalékot.

A válság nem egyenlően csapott oda mindenkinek

A foglalkoztatás csökkenését nem egyenlően szenvedték el a különböző társadalmi csoportok. Akiket ez a veszély leginkább fenyegetett, azok a fiatalok, a pályakezdők és az érettségivel nem rendelkezők voltak. Emellett kiemelendő, hogy a nők foglalkoztatása a férfiakénál nagyobb mértékben csökkent, s az iskoláskorú gyermeket nevelők is hátrányba kerültek a 0–6 éves gyereket nevelőkkel szemben – vélhetően a digitális oktatásra való átállás okozta nehézségek miatt.

Az állásvesztés esélye az első hullám során ötszörösére emelkedett, de ez sem egyenlően jelentkezett az összes munkáltatói szektor között. A kutatás szerint a kisvállalkozóknál, az 1–10 fős cégeknél, az összeszerelő és gépkezelő munkakörben, valamint a járműgyártásban és a szolgáltatási szektorban dolgozókat érintette legerősebben az állásvesztés esélyének növekedése.

A kutatók emellett azt is kiemelték, hogy

hiába érzik sokan úgy, hogy a távmunka berobbanása mindannyiunk életét megváltoztatta, ez valójában csak bizonyos társadalmi rétegeknek volt tényleges megoldás.

A sajtóvisszhang ellenére közel sem szólt akkorát a távmunka, mint azt sokan gondolják

Ahogy korábbi elemzésünkben rámutattunk, bár a tavalyi évben valóban megugrott az otthonról dolgozók száma, a munkavállalók elsöprő többsége ennek ellenére még mindig bejár munkahelyére, s nem valószínű, hogy a közeljövőben eltűnnének a személyes jelenlétet igénylő állások.

Ezen adatokból az derül ki, hogy a legtöbbeknek a járvány ellenére is jelenléti munkát kellett végeznie, hiába tombolt a pandémia. Az is látszik, hogy az első hullám idején kiugróan magas volt a távmunkát végzők száma – azonban hiába múlta felül az őszi második hullám minden tekintetben az elsőt, akkor már nem igazán tapasztalható kilengés az adatokban.

Ahogy akkor is írtuk, az adatokat vizsgálva az tűnhet fel, hogy 2019-ről 2020-ra leginkább a magasfokú képzettséget igénylő szektorok voltak képesek átállni távmunkára, azonban a többi ágazatban erre továbbra sincs a többségnek lehetősége. Mindezt a most megjelent kutatás megállapításai is jól alátámasztják.

Ahogy korábbi rámutattunk, bár a tavalyi évben valóban megugrott az otthonról dolgozók száma, a munkavállalók elsöprő többsége ennek ellenére még mindig bejár munkahelyére, s nem valószínű, hogy a közeljövőben eltűnnének a személyes jelenlétet igénylő állások. Ezen adatokból az derül ki, hogy a legtöbbeknek a járvány ellenére is jelenléti munkát kellett végeznie, hiába tombolt a pandémia. Az is látszik, hogy az első hullám idején kiugróan magas volt a távmunkát végzők száma – azonban hiába múlta felül az őszi második hullám minden tekintetben az elsőt, akkor már nem igazán tapasztalható kilengés az adatokban. Ahogy akkor is írtuk, az adatokat vizsgálva az tűnhet fel, hogy 2019-ről 2020-ra leginkább a magasfokú képzettséget igénylő szektorok voltak képesek átállni távmunkára, azonban a többi ágazatban erre továbbra sincs a többségnek lehetősége. Mindezt a most megjelent kutatás megállapításai is jól alátámasztják.

Az összes foglalkoztatott nézve a távmunkát végzők aránya 10 százalék felé ugrott a járványt megelőző nagyjából 2 százalékos értékről. Az egyetemi diplomások körében ez az arány közelítőleg 50 százalék, s ahogy csökken a munkavállalók képzettsége, úgy csökken a távmunkát végzők aránya is: a főiskolát végzettek egyharmada, az érettségizettek egytizede, az érettségivel nem rendelkezőknek pedig kevesebb mint két százaléka végzett a vizsgált időszakban távmunkát. Mindezek alapján pedig a válság – hiába tűnhetett teljesen újszerűnek – a legtöbbek számára pontosan olyan következményekkel járt, mint a „hagyományos” gazdasági válságok.

Nem csak a munkavállalók, hanem a munkáltatók is megsínylették az első hullámot

A kutatás adatai szerint megdöbbentő mértékben, 30 százalékkal esett vissza a cégek összesített árbevétele tavaly tavasszal, és bár a kezdeti sokk után növekedésnek indultak a számok, még nyárra sem érték el a járvány előtti szintet.

A hatások a különböző vállalatok között nagyban eltérőek lehettek:

míg például a külföldi, exportáló vállalatok visszaesése nagyobb mértékű volt, de lényegesen rövidebb ideig tartott, addig a belföldi vállalatok mérsékeltebben estek vissza, viszont csak lassan tudtak visszakapaszkodni. Az ugyanakkor a cégek adatait vizsgálva is megjelenik, hogy a főként diplomás munkavállalókat foglalkoztatók sokkal inkább át tudtak állni a távmunkára, s így kisebb hatással volt rájuk a járvány.

Ábra: Köllő János és Reizer Balázs, a szerzők saját számítása a havi teljesítménystatisztika alapján

Címlap: MTI/Balogh Zoltán

„A szakképzés ma már a felsőoktatás előszobája” – helyettes államtitkár a Mandinernek

Belföld

Mi a jobb választás napjainkban: egy szakma vagy egy diploma? Melyek a slágerszakmák? Kell-e attól tartanunk, hogy a mesterséges intelligencia és a gépek felénk kerekednek egy nap? Többek között ezekről kérdeztük Pölöskei Gábornét, a Kulturális és Innovációs Minisztérium szakképzésért felelős helyettes államtitkárát. Interjúnk.