Rádöbbentek az amerikaiak, hogy már nem világelsők a tudományban: pénz, tudás és bizalom is kellene

2022. február 17. 21:03

Az amerikai National Science Foundation (NSF) kétévente adja ki jelentését a tudomány és a kutatási tevékenység állásáról. A nemrég megjelent jelentésében megerősítette, Kína több kulcsfontosságú tudományos mérőszámban is megelőzte már az Egyesült Államokat. Amerika elvesztette vezető pozícióját a világon, olyan területeken, mint a publikált közlemények vagy az odaítélt szabadalmak száma. Más területeken még komoly verseny folyik az amerikai tudósok a külföldi kutatók között.

2022. február 17. 21:03
null

Így fel is vetődik a kérdés,

amennyiben elvesztették a hegemóniát a tudomány területén, és arra sincs sok esély, hogy azt vissza szerezzék, akkor ebben az esetben milyen célokat lehetne kitűzni?

Számos olyan tényezőt emelnek ki, amelyeket alapvetőnek tartanak az egészséges amerikai kutatási környezet fenntartásához. Fenn kellene tartaniuk az alapkutatásban az elsőséget; faji, nemi és földrajzi szempontból változatosabb tudományos munkaerőt kellene támogatniuk; vagy támogatniuk kellene a főiskola előtti magas színvonalú természettudományos és matematikai oktatást.

Emellett szorgalmazzák az akadémia és az ipar közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését, a határok nyitva tartását a nemzetközi partnerségek előmozdításáért, valamint az etikus kutatási gyakorlatok előmozdítását.

A Science a kérdéskörben megszólította Julia Phillips fizikust, az amerikai Nemzeti Tudományos Tanács indikátorokat felügyelő bizottságának elnökét, aki szerint nem lesz könnyű elérni ezeket a célokat, utalva a bizonytalan költségvetési légkör miatti akadályokra, illetve a kutatások külföldi befolyástól való megvédéséről kavargó vitákra.

Phillips véleménye, hogy

immár a „hübrisz csúcsa azt gondolni, hogy az Egyesült Államok minden területen vezet”.

Úgy gondolja, az USA-nak el kellene döntenie, mely területen nem engedheti meg, hogy a második számú szereplő legyen.

A kiadásokban is lemaradt USA

Phillips prioritásai között szerepel a szövetségi kormány pénzügyi támogatásának fenntartása az alaptudomány számára, mondva:

„Ha vezetünk az alapkutatásban, akkor még mindig nagyon jó helyzetben vagyunk”.

De nem nagyon reménykedik, látva a kormány gyakorlatát az elmúlt évtizedekben. Abban sem nagyon bízik, hogy nagyobb költségvetési kerethez jutnának, hogy GDP arányosan is növekednének a kutatásra fordított kiadások.

Az amerikaiak döbbenetét erősítheti az a tény, hogy egy friss felmérés szerint globális mértékben Kína költi a legtöbbet a kutatási kiadásokra.

Kína a globális kutatási kiadások 29 százalékát, míg az USA csak a 26 százalékát finanszírozza.

Őket követi az EU (17%), Japán és Dél-Korea együttesen (9%), illetve a többi ázsiai állam (7%).

Bizalmatlanság a kutatásbiztonságnál

Phillips úgy véli, hogy az akadémiai vezetők és az amerikai hírszerző szervezetek között a bizalom hiánya feszültséget okoz, mivel

nincs egyetértés az amerikai egyetemeken tanuló és dolgozó külföldi hallgatók és tudósok jelentette potenciális veszély kérdésében.

Emellett, például a Kongresszus tagjai és a szövetségi biztonsági ügynökségek azzal vádolják Kínát, hogy úgy erősíti kutatási kapacitásait, hogy amerikai tudósokat csábít el a felfedezéseik megosztására. (Mintha ez nem lenne bevett gyakorlat más államoknál.)

Egyesek az amerikai egyetemi adminisztrátorokat hibáztatják. Szigorúbb felügyeletet szorgalmaznak, amelyek megkövetelik a kutatóktól, hogy felfedjék a külföldi finanszírozást.  

Az egyetemek visszavágnak, szerintük, a bűnüldöző szervek tisztviselői gyakran visszatartanak információkat a campusaikat fenyegető potenciális veszélyekről, illetve, hogy a kormány 3 éve elindított Kínai Kezdeményezése a kínai származású kutatók tisztességtelen faji profilalkotását indította el.

A valós helyzetet árnyalja az a kép, hogy az Egyesült Államokban dolgozó, Ph.D fokozattal rendelkező informatikusok és mérnökök többsége nem Amerikában született. 

A számítástechnika és matematika területén a kutatók 60,3 százaléka, a mérnöki tudományok kutatóinak 57,1 százaléka, a biológiai és mezőgazdasági tudományok kutatóinak fele nem Amerikában született. 

Ennek tükrében sokféle gondolatkísérletre adhat lehetőséget, hogy a társadalom- és viselkedéstudományok kutatói közül csak 20,6 százaléka idegen.

Egy ennyire kiélezett geopolitikai közegben az ilyen típusú vitának van racionalitása, de ez kétségkívül súrlódásokhoz vezet, ami nem erősíti a teljesítményt.  

A természettudomány oktatása „borzasztó” állapotban van

A jelentés rámutatott az általános és középiskolai oktatás súlyos és tartós egyenlőtlenségeire.

Például a szegény, színes bőrű tanulókra, akik alacsonyabb pontszámot értek el a standardizált teszteken, mint a fehér és az ázsiai tanulók, és nagyobb valószínűséggel tapasztalatlan természettudományos és matematikai tanárokkal rendelkeznek. Phillips szerint, továbbra is támogatnia kellene a természettudományos oktatás javítására irányuló erőfeszítéseket, de elismeri, hogy a szövetségi kormánynak korlátozott lehetőségei vannak ezen a területen.  

A pontszámok is mutatják, hogy például az ázsiai és fehér nyolcadik osztályos tanulók messze felülmúlják a fekete és latin tanulókat matematikában, és a szegénység tovább növeli a különbséget.

Regionális egyenlőtlenség

Az NSF évtizedek óta törekszik arra, hogy olyan támogatási folyamatokat alakítson ki, amelynek eredményeképpen, a forrásainak nagy része ne csak az ország keleti és nyugati partjain lévő viszonylag maroknyi intézményhez kerüljön. A versenyképes kutatás ösztönzésére 40 éve alapítottak programot, amelynél máshol is próbálnak kutatási kapacitásokat kiépíteni, és mára már az államok felében jelen van. Az NSF költségvetése komoly részét irányítja a kevésbé fejlett államok kutatási infrastruktúrájának fellendítésére.

Phillips szerint, bár az NSF törekszik is arra, hogy a támogatottak körét szélesítse, de meg kell birkóznia azzal, hogy vajon az oda folyósított forrásoknak lesz-e hatása. Nem eldöntött, hogy az adott régióban a szabadalmi tevékenység változása, vagy a tudományos és mérnöki állások számának növekedése adhat pontos képet a hatékony forrásfelhasználásról.

Esetleges mérőszám lehetne a tehetségek áramlása az akadémia és a magánszektor között, de ezt az áramlást Phillips csak a Szilícium-völgyben és a 128-as út környékén (Boston körül) látja folyamatosnak. 

Összesen 30 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vermacska
2022. március 06. 18:52
"viszont az USA-ban sikerült az egyetemeket megtisztítani a fehér hetero férfiaktól, a bűzos maszkulinitástól és patriarchátustól!" És a nacionalizmustól, nemzettudattól is, tehát a végzők le se szarják mi a jó USA-nak!
APA152
2022. március 06. 18:51
" Rádöbbentek az amerikaiak, hogy már nem világelsők a tudományban: pénz, tudás és bizalom is kellene " Majd a fekák, a BLM és az lmbtq segíteni fog. Mert a feka BLM-esek híres "tv szakértők " . ( Ez a bizalom ) A buzeránsok pedig "mindent is " tudnak. Pillanatok alatt változnak férfiból-nővé,így már a bizalom is meglesz. (ez pedig a tudás )
Zsaturnuzs
2022. március 06. 18:51
"faji, nemi és földrajzi szempontból változatosabb tudományos munkaerőt kellene támogatniuk" Ez a jól ismert DIE (diversity, inclusion, equity) doktrína, a sikertelenség egyik titka.
Gyuri05
2022. március 06. 18:51
A statisztikára mondták ezt, és ha jól hallottam, akkor be is szüntették az oktatását, mert minden színebőrű hallgató megbukott a vizsgán. Ja, meg a hallgatókat is a színbőr szerint veszik fel, azaz a felvételi pontszámot, így torzítják. Meg is lett az eredménye.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!