Fischer, Wagner, Tarlós

„Csurka Hatodik koporsója antiszemita, elöl, középen, hátul. Az Eredeti helyszín, a Döglött aknák és a Házmestersirató premierjén ott voltam a Pestiben, a Katonában és a Vígben, s vörösre tapsoltam a tenyeremet, bármikor eljátszhatják a jövőben is, ahogy Karinthy Márton az előbbivel nemrég meg is tette, miközben tiltakozott Dörner kinevezése ellen. Ahogy Caravaggio is az egyik kedvenc festőm, pedig legalább másfél embert megölt. Nem beszélve Villon dolgairól. Tarlósnak viszont egyszer még el kell számolnia azzal, kinek az utasítására nevezte ki Dörnert egy beadott zavaros fecni alapján, aki egyébként remek volt a Stílusgyakorlatokban. De a főpolgármester úr inkább maradjon a dugódíjnál és a szemétládák méreteinél, mert szemlátomást az is próbára teszi a képességeit, s Fischer Ádámot ne nagyon kóstolgassa, mivel nálam sokkal nagyobb szakértőkbe fog botlani. Aki Christian Franz, Waltraud Meier, Evelyn Herzlitzius, Matti Salminen és más világnagyságok megnyerésével a zeneirodalom legmonumentálisabb drámájának zseniális pesti verziójával hat éve valóságos nemzetközi zarándokhellyé tette fővárosunkat. Ez persze nem indok a témához, csak adalék. Miként az is, hogy Wagner amúgy egy elég rémes ember volt. Aki utolsó művének, a keresztény legendáriumon alapuló mélyen vallásos Parsifalnak a vezénylését a bemutatón egy főrabbi fiára, Hermann Lévire bízta, s kizárólag ő dirigálhatta további 12 évig Bayreuthban.

Egyben viszont biztos vagyok. Tarlós magyar kultúrát lehetőleg ne vezényeljen.”