Fanatikus-teszt

„Ha a DK valaha

a.) kádárista nosztalgia húrjait kezdi el pengetni (akár kimondva Kádár nevét, akár nem) (tudom, egyszer Gyurcsány beszédében már példálózott Kádárral, de szövegértéssel bíró embereknek szerintem nem kell magyarázni, hogy a »még Kádár is« nem azonos a "bezzeg Kádár"-ral, sőt, inkább ellentétes), vagy ha

b.) szociális demagógiát kezd el alkalmazni (mondjuk munkát-kenyeret, meg adócsökkentést kezd el követelni, minden szakmai megalapozottság nélkül, vagy azt, hogy a kormány ezt vagy azt védje meg, a »Hogyan« megjelölése nélkül), akkor én léptem.

De nem úgy tűnik, mintha ez a veszély a közeljövőben fenyegetne: az elnökség tagjai a Kádár-kor hátrányairól írnak és ugyanúgy elítélik, ahogy a Horthy-korszakot is. A pártnak pedig egyik gyakran hangoztatott elve, hogy »felelős ellenzékből lehet csak felelős kormány«.

Én tehát meggyőződtem afelől, hogy nem vagyok fanatikus. Ezért is van az, hogy olyan vehemensen tudom védeni akár a DK-t, akár Gyurcsány személyét (amit több támadás ér, mint magát a pártot, ami tulajdonképp örvendetes, ezek szerint a politikájukba nem tudnak belekötni), ami fanatizmusnak tűnhet, de igazából csak erős meggyőződés van mögötte, és a kettő között jelentős különbség van, még ha egyesek szeretnék is máshogy láttatni a helyzetet.”