Wagner és Csurka

„Arabusul, aki nem tud, ne beszéljen arabusul, hangzott valaha a sokat idézett mondás. Akadt most új alanya, Budapest főpolgármesterének személyében. Tarlós István ismét megoldott egy súlyos művészettörténeti dilemmát. Kitanította Fischer Ádámot, ha nem tetszik neki a nyilas színházban műsorra tűzött Csurka darab, »A hatodik koporsó« színrevitele, ezen túl ne vezényeljen Wagnert. Mert ugye köztudott, a nagy germán mester magánvéleményében nem akármilyen antiszemita volt. Sőt, nem csak ő, apósa, Liszt Ferenc is, és annak édes leánya, özvegy Wagnerné, Liszt Cosima is, aki zseniális férjének halála után Bayreuthot a náci propaganda szolgálatába állította. Tarlós Istvánnak minden tojás egyforma. Csak a formája érdekli, a tartalma nem. (...)

Ha konyítana bármit is főpolgármester úr a muzsikához, tudná, hogy a magyar Fischer Ádámon kívül ma a zenevilág egyik legautentikusabb Wagner tolmácsolója az argentinai-izraeli Daniel Barenboim. Imádja Wagnert, rendszeresen vezényli. Pedig ismeri múltjának ezt a csúnya foltját, de őt a Ring érdekli, a Lohengrin, a Mesterdalnokok és nem a komponista elfajzott világnézete. Mellesleg Barenboim volt az, aki az izraeli botfülükkel szemben kiállt amellett, ha a zsidó állam értelmisége csakugyan értelmiség volna, végre kialakítaná a maga Wagner kultuszát.

És még egy döntő különbség. Csurka darabja ocsmányul antiszemita, de Wagner egyetlen operájában sincs antiszemitizmus.”