Csanád 2

„Ahová Szegedi Csanád (és vele a Jobbikból szintén kilépő öccse) került, az nem csupán politikai értelemben a senki földje. Minden értelemben az. Nincs miért sajnálni, van miért figyelni. A fordulatokhoz kötődő internetes kommentáradat sem szól másról, mint dühről, agyament spekulációkról, az előítéletek tobzódásáról. A »szenvedéstörténetre«, az eset mögött rejlő tragikumra, annak esetleges tanulságaira senki sem kíváncsi, ami érthető, bárhonnan is nézzük. (...)

A Szegediéhez hasonló trauma vezethet összeroppanáshoz, meghasonláshoz, de a tőről metszett fanatizmus igenis könnyen cserélhet kabátot, hogy az ellenkező irányban menjen tovább, de ugyanazon a csapáson. Ami történik, nem csupán fizikai-egzisztenciális védekezés, hanem újabb kétségbeesett menekülés egy másik zárt közösség felé. Így a csalódás nem temet maga alá mindent. Ismét van miért élni.”