Paks bővítés vagy magyar euró – mi lesz előbb?

„Legkésőbb jövő év elején kiírják a tendert 1-2 új nukleáris blokkra – legalábbis a legújabb hírek szerint. Ez kicsit olyan, mintha a magyar euró érmék tervezésére írnának ki pályázatot. Csak annál valószínűleg jóval többe kerül. Sok minden szól a sietős bővítés ellen: az atom drága és úgy tűnik, a pénz mellett az áramkereslet és a projektmenedzsment-tudás is hiányzik. Egyelőre homály fedi, hogy pontosan mit tartalmaz majd a tender, illetve, hogy ilyen körülmények között kinek érdemes indulnia rajta.

Egy (1 GW-os) blokk 1000-1500 milliárd forintba kerül, ez a GDP 3,5-5%-a, ami mindenképpen az államadósságot növelő tétel lenne. A beruházás akkora (és annyira ritka mostanság az összehasonlításul szolgálható atomerőművek építése Európában), hogy 500 milliárdos intervallumban bárhol szórhat a költsége. Megfelelő projektmenedzsment nélkül még akár 1500 milliárd forintnál nagyobb is lehet a költség. (Meglepő ugyanakkor, hogy a legutóbbi, tenderkiírással foglalkozó tudósítások 2000 milliárd forintos blokkonkénti költségről szóltak – ez lehet persze sajtóhiba is.) (...)

Az új blokkal termelt nukleáris áram számításaink szerint egyáltalán nem lenne olcsó Magyarországon. A megtermelt áram költsége MWh-nként legalább 70-80 euró körül lehet, miközben a jelenlegi piaci ár 50 euró. A technológia nagyon tőkeintenzív: minthogy a költségek nagy része már az építéskor felmerül, így a vele termelt áram ára nagyon érzékeny a tőkeköltségre (ld. a lenti ábrát). Blokkonkénti 1500 milliárd forintos beruházási költség mellett a nukleáris áramár már meghaladhatja a 100 euró/MWh-t, (2000 milliárd forint esetén pedig a 120 euró/MWh-t). Magyarországon a tőkeköltség jelenleg igen magas, ezért lenne kiugróan drága a nukleáris áram is.”