Reaktív kormányzás a pöcegödörben

„Mik voltak a Fidesz stratégiai céljai, amikor három éve átvette a kormányzást, és ezek mennyiben valósultak – vagy nem valósultak – meg?

Krekó Péter: Ez a kormány alapvetően reaktív politikát folytat három éve, különösen a gazdaságpolitikában. Igazából a kényszerek által kijelölt úton mozog, még ha ennek épp az ellenkezőjét is akarja magáról elhitetni. Ha például annak idején az Európai Bizottság beleegyezett volna abba, hogy a magánnyugdíjpénztári befizetéseket levonják a hiányból, akkor nem államosították volna őket. Vagy ha például engedi az EB, hogy a hiány magasabb legyen, mint a kormány által tervezett 6-7%, akkor nem lett volna szükség egy csomó krízisadóra. Utólag a kormány persze úgy írja meg a saját történetét, mintha az egy logikus és eltervezett folyamat lett volna, de – főként a gazdaságpolitikában – valójában ad hoc döntések sorozatáról van szó. Azt mondanám, hogy az egyetlen terület, ahol a kormány célkitűzései érvényesültek, az az intézményrendszerek átalakítása. Itt a kezdetektől kimondott cél volt a kormányzati és parlamenti döntések kontrollját ellátó intézmények gyengítése. A kormány eddig leginkább itt, az intézmények elfoglalása és működésének módosítása, valamint az alkotmányos rendszer átalakítása területén – ami a Fidesz- hatalom megtartásának érdekét szolgálja leginkább – volt sikeres.

Magyar Kornélia: Nemrég visszaolvasva a Fidesz 2010-es kormányprogramját újra szembesültem azzal, hogy mennyire lyukacsosan és szabadon lett megfogalmazva. Akkoriban is sokszor elmondtuk, hogy semmilyen adat nincsen benne és ebből baj lesz. Amit tartalmaz, az pusztán kommunikációs – vagy nagyvonalúbban fogalmazva, stratégiai – pillérek halmaza. Ezeket egyébként követi is a kormány, ebben tehát önazonos maradt a Fidesz. És erre vissza is tud majd mutatni, hogy kérem, mi már 2010-ben is azt mondtuk, hogy az állami beavatkozás lehetőségét ki kell tágítani, és azóta is ezen az úton járunk. Ezzel együtt egyetértek Péterrel abban, hogy a kormány alapvetően három éve reaktív programalkotást hajt végre, és mindig az adott politikai helyzetre reagált, de minderre rá van húzva a kormányprogramban megfogalmazott retorikai háló. A másik kérdés a jogállami keretek átrajzolása. Itt szerintem fontos, hogy a kormány nem pusztán hatalompolitikai szempontból alakította át a demokratikus intézményrendszert, hanem a Fidesz valóban a népképviselet abszolút felfogásának híve. Azt gondolja, hogy csak az a legitim, ami közvetlenül a népszuverenitásból vezethető le, tehát amiben a logika az, hogy én állampolgárként átadom a hatalmat a képviselőnek, és pont. Ezért van a törvényhozásnak az az abszolút jellege, hogy csak az legitim, amiről – az egyébként 2/3-os Fidesz-többségű – Parlament dönt. Az Alkotmánybíróság ellensúly-szerepét is ezért korlátozzák, mert a népszuverenitás kiteljesülésének akadályaként tekintenek rá.”