A jelenlegi kormány erőfeszítései talán éppen arra válaszolnak, hogy az inga itt túlságosan kilengett a külföldi tőkétől való egyoldalú függés irányába. Interjú.
„Magyarországon végleg szétesett az, amit önök beágyazott neoliberalizmusnak hívnak? Teljesen elhagytuk azt az utat, amin eddig jártunk?
GB: Az országok eltérhetnek a modelljüktől, Magyarország például sokáig a fő piacosító és a neoliberális éltanuló volt a régióban, ide jött a legtöbb külföldi tőke, és sokáig nem volt olyan fontos az identitáspolitika. Az Eurobarometer szerint korábban mindig is kiugróan unióbarát volt az ország. De most valóban elfelé megy az ország a beágyazott neoliberalizmustól, egyfajta kísérleti terepen bolyong, és olyan megoldások szinterévé vált, amikre korábban gondolni sem mertünk volna. A bankadó önmagában nem egyedi, de a mértékével Magyarország messze kiemelkedik a többi európai ország közül. A nyugdíjrendszerhez sem csak a magyar kormány nyúlt hozzá, de ilyen radikálisan csak ők – de a közelmúltbeli lengyel fejleményeken látszik, a példa ragadós.
DB: Nagyon érdekes az a keverék, aminek az irányába Magyarország elindult. Igazából még azt sem olyan egyszerű eldönteni, hogy az irányváltásból mi a válság eredménye, mi tekinthető a már 2010 előtt kezdeményezett, de félbehagyott intézkedések folytatásának, és mi a mostani kormány taktikai vagy stratégia megfontolásainak. Az Orbán-kormány lépéseinek egy része teljesen neoliberális, főleg az, ahogy a foglalkoztatottságot próbálják növelni a szociális kiadások visszaszorításával.
Neoliberális? Ők ezt biztosan kikérnék maguknak.
DB: A kormány egyrészt korlátozza a külföldi bankok mozgásterét és profitját, de – a retorikában, sőt azon túlmenően is – nagyon pártolja a külföldiek tőkeberuházásait a feldolgozóiparban. Ezen kívül előtérbe került a nemzeti tőkésosztály kérdése is. Van egy kísérlet ennek megteremtésére, erős politikai hátszéllel.
GB: A négy visegrádi országból három esetében még a kilencvenes években voltak kísérletek ennek a nemzeti tőkésosztálynak a megteremtésre. Ezek aztán jórészt elhaltak. Magyarország eleinte azért volt más a többiekhez képest, mert a fejlődés itt kezdettől fogva sokkal inkább a külföldi tőke behozatalán alapult. A jelenlegi kormány erőfeszítései talán éppen arra válaszolnak, hogy az inga itt túlságosan kilengett a külföldi tőkétől való egyoldalú függés irányába. Ami a korábbi modell jövőjét illeti, talán a folyamat végén Magyarország is visszajut a beágyazott kapitalizmus valamilyen formájához, de addig egy hosszú úton kell végigmennie a társadalomnak.”
Önkritikusan nyilatkozott a Liverpool FC magyar középpályása, aki azt is elárulta, kitől, kiktől fogadja el a kritikákat. Összehasonlította a német és az angol labdarúgó-bajnokságot, s még arról is beszélt, mit várnak el tőle.
Nem lettünk még szegényebbek náluk, bármit is ír vagy sugall a balos sajtó. Nézzük, mi maradt ki az elemzésükből!
Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza kijelentette, „gyorsulhat a gazdasági növekedés”.
Márciusban ismét növekedett a vendégéjszakák száma Magyarország minden régiójában. A turizmust jellemzően az Európából érkező vendégek hajtották, de érdemben nőtt a belföldi vendégéjszakák száma is. Ezek a tendenciák hozzájárulnak a magyar gazdaság növekedéséhez.
David Cornstein szerint a magyar miniszterelnök „egy olyan ember, aki hisz abban, ami mellett kiáll, és meg is valósítja”.
Matolcsy György után a kamarai elnöknél járt a gazdasági miniszter, aki szerint változhat a vállalkozások besorolása.
Sem Niedermüller Péter, sem a veje, Horn Gábor nem tudott magyarázatot adni a történtekre.
Tizenegy éves kor előtt egyetlen gyereknek sem lenne szabad telefont birtokolnia.
