Roncsderbi vagy reveláció?

„Mi volt 1988-ban, 1989-ben Magyarországon, borfronton? Nem igazán emlékszem, nem voltam még olyan korban, hogy »legálisan« ihassak, de nyomokban a kilencvenes évek közepe már megvan. A polcokon sok félédes, kommersz, cukrozott, tömegtermelt, bornak látszó tárgy, a szubmediterrán Villányban – ahol ekkoriban már megindult a magánkézbe került pincészetek virágzása – a kapanyél is beérik, szépen felülnek a tanninvonatra és Le Capitaine Barrique vezetésével le sem szállnak róla jó egy évtizedig (tisztelet a kivételnek).

Egerről az embereknek még a kombinát filléres bikavére jut az eszébe, a kadarkáról alkotott képzeteket pedig jobb nem is piszkálni. Már ekkor is élt az országban pár fanatikus gyűjtő, akinek helye és pénze is volt arra, hogy az első fecskékből ne csak pár palackkal, de jó néhány kartonnal betárazzanak.(...)

A tisztességben megöregedett borok mellett találkoztam szépségekkel és nem veszítettem el a hitemet, hogy az évtizedeken átnyúló fejlődési ívet tekintve a helyes irányba tartunk. És azt is elárulom: van olyan tétel, amire jó szívvel mernék (merek?) licitálni.”