Akasztási tradíciók a baloldalon

„Csúnya ügy. A gyűlölet magvai kikeltek. Mesterházy az MSZP kongresszusán addig hergelte híveit, amíg vala- kinél elszakadt a cérna, s kijött belőle az, amire a baloldal mindig is alapozott: az állatias düh.

Amikor a pártelnök a felcsúti polgármester, Mészáros Lőrinc hirtelen vagyoni gyarapodását gyilkos ellenérzéseket felkeltő szavakkal kommentálta, gúnyosan megjegyezve, hogy az ilyenek legfőbb erénye, hogy Orbán Viktor barátai, katedrát nekik a közgázon, valaki bekiabált: »kötelet!« (...)

Mesterházy még azt is megtehette volna, hogy nem vesz tudomást a bekiabálásról, adva az ostobát. Csak egyet nem tehetett volna meg: jóváhagyólag szőni bele beszédjébe a lincselésre felszólítást. Ettől a pillanattól kezdve ugyanis a közönsége körében ide-oda hajlongó Mesterházy többé nem rivális politikus volt, hanem állatidomár a manézsban. A kormányváltó hangulat soha nem lehet lincshangulat. A szocialisták nyolc éve alatt a mérsékelt jobboldal egyetlen rendezvényén sem hangzott el a közönség soraiból felszólítás az élet elvételére. Nem tartozik a konzervatív hagyományok közé az »öld meg, ha nem tetszik a pofája«.”