Mi fizetünk rá

2014. július 07. 09:02

Szóval a jogbiztonság megszűnőben. A legtöbben nyilván úgy gondolják, mi közük hozzá, fő, hogy olcsóbb a rezsi. Hát annyi közük azért marad, hogy – szolgáltatási díjak vagy adók formájában – végül mindennek mi fizetjük meg a tényleges árát.

2014. július 07. 09:02
Lencsés Károly
NOL

A jogrendszer csak ámul, mi van itt. A devizahitelesekkel azonban valamit kezdeni kell, hiszen a forint árfolyamának zuhanásával – ezzel a törlesztőrészletek brutális emelkedésével – nem számolt senki. Nem is számolhatott, hiszen egy svájci frankért 2009-ben, tehát a válság mélypontján sem kellett 203 forintnál többet fizetni – az árfolyam a szintén válságos 2008-ban 150 forint alatt is volt –, míg most 255-nél tartunk. Az egyik ok alighanem a kormány unortodox gazdaságpolitikája. A segítség kézenfekvő megoldása a forint védelme lett volna, s nem a tehetősebbeknek kedvező végtörlesztés, illetve a megint csak a gazdagok számára többet hozó adósmentő csomag.

De méltányos stratégia kidolgozása helyett egyszerűbb bűnbakot keresni. A bankok erre ideálisak. Az egyre jobban szorongatott pénzintézetek tarifáik további emelésével reagálnak, válaszként az utálat fokozódik. Amit annyiban indokolt, hogy a hazainál nagyobb kamatmarzsra – a betétek két-három százalékot fialnak, a hitelek után akár negyvenszázalékos kamatot is felszámítanak – másutt nemigen van példa.

Ezt vajon nem a bizonytalan hazai gazdasági környezet váltja ki? Hiszen bármikor újabb különadókat vethetnek ki, s a reklámadó után alighanem további ötletek jönnek. De lenyúlhatták a háromezermilliárdnyi magán-nyugdíjpénztári vagyont, egyetlen tollvonással felszámolhatták, majd újraoszthatják a szerencsejáték-piacot, baráti kezekre juttathatták a dohánybizniszt, folyhat a földmutyi, kiszekálják a külföldi tulajdonosokat a közműszolgáltatásokból, s mert megtetszett a takarékszövetkezeti hálózat, arra is rátették a kezüket. Tegyük hozzá: az Alkotmánybíróság jóváhagyásával, hiszen a testület szerint a magánérdeket – a tulajdonhoz való jogot – a közérdek felülírhatja. Így csak hivatkozási alap kell, és folyhat az államosítás vég nélkül.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 81 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
orion
2014. július 07. 16:53
Na, a zseniközgazdász! Egyet mondj, aranyapám, mi az, amit nem "mi" fizetünk meg? Hogy én mennyire hányok ettől a maszatoló, kisembervagyokelveszikapízem kamuzástól/stílustól! Igen, mi fizetjük meg, méghozzá úgy, hogy bizonyos helyeken könnyítenek a súlyon, máshol meg pakolnak-csak az arányosság, a terhelés meg az adófizetők száma nem mindegy.
puszika
2014. július 07. 11:37
"Mi fáj?" "Gyere mesélj!!"
bsandor
2014. július 07. 11:20
miről beszélsz te állat,a ti időtökben romákat mészároltak,tüntetők szemét lőtték ki meg egy tisztességes családapát agyonvertek
KannibálTatárÚr
2014. július 07. 11:04
Megnéztem az OTP pozsonyi eladási - vételi kurzusait egy euroért: ft: 323,9532 - 296,6468, nyereség: 9,21 % kč: 28,6557 - 26,2403, nyereség: 9,2 % dollár: 1,4186 - 1,2990, nyereség: 9,21 %. Egy műveleten, ami semmi haszonnal nem jár, 9,2 %-os a nyersége. Normális körülmények között az alkalmazott fizetése és az erre rakható nyereség lenne a bank nyeresége. Megjegyzem, hogy nagy beruházásoknál, mint pl. a paksi erőmű a szoci alatt a komplex tervdokumentáció ára nem érte el az 1%-át a költségeknek. A banknál semmi munkáért 9,2 %. A pénz banki árának a középárfolyamnak kellene lenni, plusz egy konstans szolgáltatási ár, ami az alkalmazott fizetését és a rá eső nyereséget tükrözné.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!