A rendőrállam én vagyok

„Miután Orbán Viktor bejelentette illiberális fordulatát, a jobbos hülyegyerekek – kormánypénzen persze – jókat  röhögcséltek azon, hogy a hazai és nemzetközi liberálisok milyen szépen rávetették magukat az odadobott gumicsontra. Mert annak az illiberálisozásnak és a civil szervezetek leügynöközésének nem volt más célja mint ez, hónapokra lekötni a ballib sajtó energiáit. A főnök zseniális. Amúgy minden nagyon szép, minden nagyon jó.

A gumicsontból azóta gumibot lett. Ez a fejlemény nem lepett meg senkit, legfeljebb a kormánypénzen tartott jobbos hülyegyerekeket, mindenki más pontosan tudta, hogy a  miniszterelnök kivételesen nem a levegőbe beszélt. Illiberális állam? Azokban a karhatalom ki szokott szállni a leügynöközött civilszervezetekhez. És az csak a kezdet. A jobbos hülye gyerekek megírják, hogy ez a hétfői gestapós akció talán túlzás volt egy kicsit, egy szertelen túlkapásocska, ami azért annyira nem durva, mint amikor Juhász Péter elszív egy marihuánás cigarettát vagy »amikor a Gyurcsány-kormány pribékjei rohanták le« az UD Zrt. nevű igazán nem civil és egyáltalán nem norvég szervezetet, szóval, nyugi, a főnök zseniális, tudja ő mit csinál, amúgy minden nagyon szép, minden nagyon stb.

Ezen a ponton az a leghelyesebb, ha nem figyelünk másra, mint egyetlen emberi szempontra. Nem a miniszterelnök elborulására és fékezhetetlen szerzési vágyára gondolunk. Azt nem kell bemutatni. Ami kell neki, elveszi. Mit üzen az országnak Simicska megtámadásával? Ha még a régi, kedves harcostársam autonómiáját sem tűröm el, akkor mennyire nem tűröm el azokét, akiket még utálok is. Ezt. És mit üzen Simicskának a civileknél tartott hétfői razziával? Ha sokat szívózol, barátom, te jössz.”