Orbán visszavonult és győzött

„A villámgyorsan megszerveződött tiltakozásokon általános kormányellenes érzelmek törtek felszínre. Pedig az önkormányzati választások után úgy tűnt, hogy az addig sem túl élénk ellenzéki erők végleg apátiába estek. A tökéletesen elhiteltelenedett, lenullázódott, és egyébként még kevéssé legális fideszes praktikákkal is darabokra szedett hivatalos ellenzék képtelen lett volna bármilyen komolyabb elégedetlenséget látható méretű megmozdulásba csatornázni. Még a netadó elleni tüntetés előtt egyetlen nappal is csupán tökéletesen komolyan vehetetlen csoportocskák bohóckodtak az utcán, a lehető legnagyobb szolgáltatot téve Orbánéknak, erősítve a Centrális Erőtér központi üzenetét: Csak a Fidesz! Ami azon kívül van, szánalmas, erőtlen, komolytalan.

A netadó ügye viszont egyetlen pillanat alatt újra lendületet és tulajdonképpen reményt adott az orbáni politika ellenfeleinek. A vasárnap és kedd este nagyon dühösnek látszó embereket nem csak a netadó vitte az utcára, hanem az utóbbi hónapok egyre arrogánsabb kormányzati húzasai, a Nyugat-ellenessé váló politika, az afrikai és posztszovjet kleptokráciákat közelítő korrupció (és az azt kísérő dermesztően cinikus kommunikáció), a már nyíltan antidemokratikussá (Orbán terminológiájával: illiberálissá) vált gesztusok.

Egyetlen pillanat alatt megteremtődött az a közös úgy, amely körül újjászervezhették magukat a Fidesz illiberális lázálmától irtózó csoportok.

A miniszterelnök pedig időben felismerte, hogy hibázott. És visszavonult. Máris hatalmas a káosz az antiorbánista oldalon: vannak akik győzelmet ünnepelnének, mások a tiltakozást folytatnák. A »közös ügy«, »a platform« épp olyan gyorsan foszlott semmivé, ahogyan a semmiből tűnt elő alig egy hete.

Orbán megint jól taktikázott, fontos csatát nyert.

Ettől persze a stratégia, a kormányzás színvonala marad olyan, amilyen volt.”