Húsz kilométer, de fényév távolság Olaszliszkától

2015. március 30. 16:57

Mára a kilencszáz fős lakosságban 52 vegyes házasság van, és a családtagokkal együtt ez azt jelenti, hogy a falusiak fele kapcsolódik a cigánysághoz. Nem az a probléma, hogy ki milyen kultúrájú, hanem hogy miből tud megélni.

2015. március 30. 16:57
Lakatos Iván
Médiatanács blog

– Hogyan bukkant rá Makkoshotykára, erre a nem mindennapi falura?

– Elég messzire vezetnek a szálak. Még főiskolás koromból ismertem Moldova Györgyöt, aki a hetvenes években írott, Negyven prédikátor című könyve kapcsán talált rá Makkoshotykára egy református lelkész története után kutakodva. Aztán évtizedekkel később, amikor hallott a 16. zsoltár – Volt egyszer egy színház című dokumentumfilmemről, ami egy, a második világháború végén alakult zsidó színésztársulatról szólt, akkor megkeresett, hogy lenne egy hasonlóan érdekes, társadalmilag érzékeny témaötlete. Ő vetette fel tehát, hogy az ottani békés cigány-magyar együttélésről érdemes lenne filmet készíteni, meg kéne nézni, hátha még most is létezik. Érdekelt a téma, utánajártunk, pályáztunk, és kaptunk rá pénzt a Médiatanácstól.

– Mit tapasztaltak, mi a titka annak, hogy békében élnek együtt a faluban a cigányok és nem cigányok?

– Egyszerűen természetesnek veszik, élnek, dolgoznak, közös a munkájuk, közös az életük. A cigánykérdés nem kérdés. A makkoshotykaiak – még régről eredeztethetően – kapás cigányoknak hívják az ottani romákat, mert még a XVIII. században szőlőműveléshez hívták oda élni őket. Mára a kilencszáz fős lakosságban 52 vegyes házasság van, és a családtagokkal együtt ez azt jelenti, hogy a falusiak fele kapcsolódik a cigánysághoz. Nem az a probléma, hogy ki milyen kultúrájú, hanem hogy miből tud megélni. Cigányok, nem cigányok testvérként, szinte egy nagy családként élnek. Mind a mai napig közös rendezvények vannak a ritka helyi ünnepnapokon: az új kenyeret ünneplő falunapon vagy a szüret lezárását jelentő istentiszteleten.

– Hogyan fogadták az Önök filmes szándékait, érdeklődését a helyiek?

– Szerencsére semmi gond nem volt, barátságosak, nyitottak voltak. Azt a módszert követtem, hogy nem ragoztam túl, hogy mit is akarok forgatni. Kicsit vallattuk őket, aztán egész hétköznapi módon leültünk, elkezdtünk beszélgetni, fecsegni, és egyszer csak elindult a kamera is.

– Mennyire büszkék a saját példájukra, mennyire vannak tudatában ennek? Annál is inkább adódik a kérdés, mert csak néhány kilométerre fekszik Olaszliszka…

– Nem tartják különlegességnek, hanem magától értetődőnek veszik. Nehéz az élet, sok a gond arrafelé, az foglalkoztatja őket, hogyan lehet egyről a kettőre jutni, és azt látják, hogy ugyanolyan gondokkal küzdenek a cigányok, magyarok egyaránt, így aztán nincs is értelme különbséget tenni. Példa erre, hogy a cigány gyerekek közül is sokan továbbtanulnak, húsz cigány fiatalnak van felsőfokú végzettsége – ezzel kapcsolatban inkább az elvándorlás a kérdés, tekintet nélkül a nemzetiségre. A szülők úgy gondolkodnak, hogy oda, abba a küszködésbe ne jöjjön vissza a gyereke, próbáljon jobb életet kialakítani inkább magának a városban, ahol több a lehetőség. A polgármester is azt emeli ki büszkén, hogy vízvezetéket építeni, csatornázni tudott a község, ezt tekinti igazi eredménynek. Az is jellemző, hogy a református lelkész beszélt nekünk a falu múltjáról, az ottani cigányság eredetéről, miközben a romák többsége Makkoshotykán katolikus – de ez sem jelent ellentétet a nemzetiségek, közösségek között. A hegyközségi elnök is úgy fogalmazott, megemeli a kalapját a makkoshotykaiak előtt, mert jó szakemberek és jó emberek egyaránt.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 66 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
választópolgár
2015. március 31. 00:21
Fantasztikus perspektíva, ki lehetne próbálni izraelben is palesztin-zsidó vegyesházasságokkal.
nimród
2015. március 30. 21:00
A tanulság: nem a faj, a származás a lényeg, hanem az életmód. Ha a cigány tisztességesen dolgozik és él, akkor semmi baj vele. De sajnos pont ez hiányzik sokukból. Ezért nem tudtak, kevés kivételtől eltekintve, évszázadok alatt beilleszkedni. Szemben a kunokkal, jászokkal és a többi nemzetiséggel. A tanulás és a munka a megoldás.
pimepime
2015. március 30. 20:01
Valószínű, hogy téves a kapcsolat irányának kijelölése a cikkben, nem a cigánysághoz kapcsolódik a falusiak fele, hanem a magyarsághoz. Erre bizonyíték a kitörni akarás, a tanulásba vetett hit. A lényeg mégis csak az, vannak élő példák az integrációra, lehetséges a békés együvéválás. Miért is ne lehetne ez az ötvözet erősebb, mint a színtiszta (fajtiszta?) etnikum. Hiszen a magyar világ életében oldószer volt, mindenféle nációt magába olvasztott.
brekker
2015. március 30. 18:35
Kié a föld a falu határában? Falun élni föld nélkül valóban felesleges. Moslékot pénzért megsemmisíttetni, miközben nyugaton ipari hulladékot etetnek a malacokkal, ráfizetéses.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!