Csak azért se

„Lázárból kormánypárti honatya, sőt miniszter, sőt a kormány második embere lett. Ő felel például a közigazgatásért, meg úgy általában mindenért, amire nincs külön minisztérium. Vagyis úgy hozta a sors, hogy éppen ő lett az az ember az államigazgatásban, aki megvalósíthatná, amit ellenzékben annyira fontosnak tartott, hogy pártprogramfejezetet írt belőle.

Időközben azonban az történt, hogy a rendpárti Lázárt a sajtó rajtakapta, amint valakivel uralkodókat megszégyenítő luxusban töltött pár napot európai fővárosokban: két éjszakára nagyjából annyit költött a pénzünkből, amennyit egy keményen dolgozó kisember egész évben keres. Ő pedig ahelyett, hogy megugrotta volna a saját maga által magasra állított erkölcsi mércét (ami csakis őszinte bűnbánatot, lemondást és a büntetés tudomásulvételét jelenthette volna), hatékonyan közreműködött az esetet leleplező szerkesztőség szétverésében, gyorsan kifizette zsebből a szállodaszámlát (mintha mondjuk egy gyilkossági kísérletet meg nem történtté lehetne tenni az áldozat sebeinek bekötözésével), és azóta mindenféle nemzetbiztonsági ködösítésekkel próbálja megúszni a dolgot. Immár jogerős bírósági ítélet is van róla, hogy nyilvánosságra kell hoznia a jutalomút adatait, de nem teszi – és azt mondja, hogy nem is fogja –, mert azzal úgymond veszélyeztetné az ország érdekeit.

»Az új politika lényege, hogy a politikusoknak, közéleti szereplőknek, választott tisztségviselőknek viselniük kell a felelősséget tetteikért. Meglopni, becsapni egy országot következmények nélkül ne lehessen. A magyar társadalom joggal követeli a politikai kiváltságok felszámolását, a mentességek megszüntetését« – írta egykor Lázár János. Ehhez nem is tennénk hozzá semmit, csak a biztatást: most bebizonyíthatja, méghozzá saját magán, hogy az új politika tényleg létezik, és nem csak egy marketingeszköz volt, mint egykor a polgári Magyarország.”