Placebo jogállam

„Talán a jogállam keveset adott a kisembernek; kinek sokszor lenne joga, de nincs esélye, sem köze. Anno az AB iparkodott összekapcsolni a jogállamot az emberi (alap)jogok betartásának igényével. Nem a korabeli testületen múlt, hogy kevés realizálódott ebből; ha majd jön a jogállam helyreállítása, az elsők között kell visszatérni ide. 2. Az államszervezet akkor működik demokratikusan, ha a demokratikus jogállamiság és az ahhoz szorosan kapcsolódó alkotmányos rend fenntartása és működtetése alapvető követelményként magában foglalja a szabadságjogok tiszteletben tartását és védelmét. Egy szabadságjog megsértése ugyanolyan súlyú indok lehet az államszervezet demokratikus működése zavarának megállapítására, mint az intézmények tevékenységének fennakadása. (Megjegyzés: a jogállami klauzula kisegítőleg használható alkotmányos jog sérelme esetén is, az egyén nem marad védelem nélkül.)

Más ez a közjogi oltalom, mint a későbbi politikai kamu: megvédjük a nyugdíjakat, a rezsit, a földet, a kultúrát. Apropó: a művész azért alakoskodik, hogy feltárja az igazat, a politikus azért hazudik, hogy elrejtse. Az emlegetett kisember: az alkotmányos jogok címzettje ma a saját életében, jogaiban is csak statiszta vagy néző; őt politikai placebóval érzéstelenítik.

A jogállami követelmények közül egy sincs, mely az utóbbi öt évben fejlődött volna. Ellenkezőleg: dilettáns, megalapozatlan és erőszakos közhatalom akciózik, mely pofára dolgozik, rohan a semmibe, zabrál, tarol, büntet, átmegy a falon. Ahogy a faltörő kos előbb a fotocellás, utóbb a forgóajtót teszteli. Érik a csattanás.”