A görög válság rugdossa a föderalizmus felé Európát?

2015. július 23. 07:56

Ha a franciák és a németek ilyen nagy egyetértésben akarnak valamilyen uniós reformot, akkor abból könnyen lehet, hogy előbb-utóbb (jelen esetben persze inkább utóbb) lesz is valami.

2015. július 23. 07:56
Bakó Bea
Mandiner

Nehezen álltam meg mosolygás nélkül, amikor Andrew Duff brit liberális-föderalista EP-képviselő felvázolta nekem a nézeteit a „kétlépcsős Európáról”, ahol a magot a föderális állammá váló eurózóna alkotja, a többiek pedig „társult tagokként” vennének részt az EU-ban.

Az utópikus felvetés azonban egyre kevésbé tűnik utópikusnak, miután a görög válság nyomán felelős pozícióban lévő politikusok is emlegetni kezdtek egy hasonló modellt. Legutóbb Jacques Delors 90. születésnapjára időzítve Francois Hollande francia elnök értekezett a közös eurókormányzat szükségességéről, amihez közös büdzsé és parlament is társulna. Martin Schulz EP-elnök pedig kinyilatkoztatta: fontos európai kérdésekben nem kellene hagyni, hogy a nemzetállami miniszterelnökök döntsenek. Nem sokkal korábban a német és a francia gazdasági miniszterek közös cikket írtak a Guardianben arról, hogy harmonizálni kellene egyes adónemeket és a minimálbért az EU-ban, és ami a legfontosabb: az eurózónában elkülönült végrehajtó intézményrendszert és erősebb hatásköröket szorgalmaztak.

Ha pedig a franciák és a németek ilyen nagy egyetértésben akarnak valamilyen uniós reformot, akkor abból könnyen lehet, hogy előbb-utóbb (jelen esetben persze inkább utóbb) lesz is valami – és ez a projekt leginkább nekik érné meg.

Egyértelmű, hogy az eurózónás kormány megteremtése a görög válság tapasztalatai miatt került most elő. A történet iróniája egyébként, hogy az euró ötletének az egyik nem túlreklámozott célja az újraegyesült Németország lehetőség szerinti kontroll alatt tartása volt. Ehhez képest most úgy látszik, a franciákkal karöltve elintéznék a németek, hogy jogilag is ők legyenek a főnökök az eurózónában, és ne fordulhasson még egyszer olyan elő, hogy például a görögök beleköpnek a levesükbe.

Épp ezért – annak ellenére, hogy egyelőre inkább csak a német és francia baloldal nyomja a témát – egyáltalán nem olyan biztos, hogy Németországban vagy Franciaországban később ne lenne akár jobbközép politikusok számára is felvállalható a téma. Hiszen lehetne azzal érvelni, hogy egy közös eurózónás kormány alatt nem fordulhatna elő, hogy a pazarló görögökre költsék a németek vagy a franciák adóeuróit, mert egy közös eurózónás kormány nem is engedné az országokat így eladósodni.

Kérdés persze, hogy mit szólnának mindehhez a gyengébb eurós államok, mondjuk a görögök, a portugálok, vagy épp a közép- és kelet-európaiak? Egy ilyen reform bizonyosan a szerződések módosítását követelné meg, és az is valószínű, hogy több tagállamban népszavazásra bocsátanák a kérdést: a közösködést pedig nem lesz könnyű eladni a népnek, még az ebből várhatóan profitáló országokban sem.

Érdemes még arra is röviden kitérni, hogy ez az – egyelőre ötlet szintjén létező – felvetés nem várt módon egybeeshet az erősebb integrációt hagyományosan ellenző Egyesült Királyság szándékaival is. Mivel David Cameron Konzervatív Pártja egyedül nyert választást, így a miniszterelnök ígéretének megfelelően megpróbálják újratárgyalni az ország EU-hoz való viszonyát, ha pedig ez nem sikerül kielégítően, akkor népszavazást tartanak arról, hogy az ország kilépjen az Unióból.

Eddig nem sok esély látszott arra, hogy a britek érdemben alkudozni tudjanak az EU-val (például az alapszabadságokról, köztük a kelet-európai munkavállalók szabad mozgásáról a londoni munkahelyekre). Egy ilyen – Duff szavaival élve – „kétlépcsős”, az eurózóna mentén szorosabbá váló Unió kialakítása viszont már jelentősebb újratárgyalási lehetőségeket villanthat fel a britek számára. Mondhatják, hogy köszönjük szépen, mi maradunk a második lépcsőben, és akkor mégse kell kilépni en bloc az EU-ból. Így Cameron is jól jönne ki a dologból, mert például nem kéne állást foglalnia a belengetett „Brexit”-referendummal kapcsolatban sem, hanem győzne anélkül is.

És végül söprögessünk egy kicsit a saját házunk előtt is. Bár politikai akarat hiányában eddig se kellett attól tartani, hogy belátható időn belül bevezetjük az eurót, de ez újabb érv lenne Orbánnak, hogy azt mondja: na, ebből a központosított eurózónából már végképp nem kérünk.

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 71 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
krotak
2015. július 23. 15:38
A görögökkel az a legnagyobb baj, hogy nem tudnak görögül. Szerencsés vagyok, mert tudtam kommunikálni velük valami rác-sváb keverék nyelven. Sok ismerősömmel találkoztam, akikkel magyarul beszélgethettem, mert Beloianiszból menekültek az Édenkertbe. Szerencsére volt nálam egy hátizsáknyi papírzsepi, amikor villamosmérnök volt kollégám elsírta magát amiatt, hogy kénytelen egy távoli rokonának a horgászboltjában eladóként dolgozni, mert a szakmájából egyetlen szakkifejezést sem ismer görög nyelven. Leginkább amiatt aggódott, hogy a megszorítások miatt előfordulhat, hogy a nyugdíja nem lesz két-és félszerese az enyémnek.
Senior
2015. július 23. 14:23
A görög válság gyíkfing a menekültáradat hordozta veszélyekhez képest. Igaza van -az általam több okból nem kedvelt- Orbánnak, lépni kell, most azonnal, mert ez már nem határrendészeti, hanem nemzetbiztonsági, egyben európai érdek. Nem szabad várni addig, amíg az a sok balfék megérti Brüsszelben, hogy qva nagy a baj.
Pollux
2015. július 23. 14:05
"elintéznék a németek, hogy jogilag is ők legyenek a főnökök az eurózónában, és ne fordulhasson még egyszer olyan elő, hogy például a görögök beleköpnek a levesükbe" Igazából pont hogy így lennének kevésbé főnökök. Jelenleg az EU még mindig államok szövetsége, állami vezetők szkanderoznak a döntéseken - és ezért a németek győznek, mert Németország kezében van az aduk jelentős része. Egy direkt módon megválasztott európai föderációs kormány esetében lehetséges lenne, hogy megválasszunk akár egy olyan pártot (pártszövetséget), amelynek nincs is német tagja - ugyanakkor egy összeurópai felhatalmazású kormány a megfelelő jogosítványokkal és pénzeszközökkel minden tagállam fölött állhatna. Ergo ad abszurdum megválaszthatnánk (mi, ejrópai polgárok) a kelet-európai piréz igazok pártját, amely eldöntené, hogy az összes EU-bevételt költsék a görögök vízipisztoly-készletének feltöltésére.
Kvasztics Fedor
2015. július 23. 13:26
"Martin Schulz úrra pedig egy vállalkozást sem bíznék nem Európa vezetését." Nekem ez az egy példa elég az EU ellenességhez. Rákosi alatt nálunk már volt ilyen kontraszelekció a pozíciók osztogatásánál. De Juncker sem különb, aki egy olyan országból jött, amelyik ország osztozott a nála adózó cégekkel a más országoktól ellopott adókon.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!