Kell-e félni a terrorveszélyhelyzettől?

2016. január 27. 10:32

Már a jelenlegi szabályozás is lehetővé teszi, hogy egyedül a kormány döntése alapján korlátozzák a sajtót, használatba vegyenek egyes javakat vagy épp megtiltsák a külföldre utazást.

2016. január 27. 10:32
Bakó Bea
Mandiner

terrorveszelyhelyzet.jpg

Egy ideje a tervezett hatodik alkotmánymódosítástól és a „terrorveszélyhelyzet” bevezetésének lehetőségétől hangos a sajtó. A Fidesz eddigi kormányzását és általában a hatalom és a politika természetét ismerve nem teljesen alaptalanok azok az aggályok, hogy aránytalan jogkorlátozás árán önkényes intézkedések sorának ágyazhat meg a módosítás.

Azonban azt is látni kell, hogy egyrészt ez a lehetőség ott lesz a vélhetően semmivel sem megbízhatóbb következő kormányok kezében is; másrészt pedig már a jelenlegi szabályozás is lehetővé teszi – „váratlan támadás” esetén – , hogy egyedül a kormány döntése alapján korlátozzák a sajtót, használatba vegyenek egyes javakat vagy épp megtiltsák a külföldre utazást. Egyelőre egyiket sem tették, bármilyen könnyen is dobálóznak olykor egyes kormányzati politikusok a „terrorcselekmény” kifejezéssel.

Ettől függetlenül persze egyáltalán nem jó, ha ezek a korlátozó intézkedések újabb, nem elég egyértelműen meghatározott helyzetekben bevezethetők lesznek, de a korrekt tájékoztatás jegyében a jogvédők 2012. január elseje (az új alkotmány hatálybalépése) óta többször is tiltakozhattak volna például a sajtó és a szabad mozgás korlátozásának vagy épp a jegyrendszer bevezetésének lehetősége miatt. Ezt ugyanis a kormány egyedül, a parlament felhatalmazása nélkül az alkotmány és a honvédelmi törvény jelenlegi szabályai szerint most is elrendelheti „váratlan támadás” esetén.

Nem létezik titkos alkotmánymódosítás

Mindenesetre a jogvédők és a balos ellenzék által művelt szelektív tájékoztatás kismiska ahhoz a mártírkodással kevert hisztériakeltéshez képest, amit a jobbikos Novák Előd adott elő a Facebookon. Novák, aki évek óta parlamenti képviselő, szemlátomást komolyan elhiszi, hogy létezik „titkos alkotmánymódosítás”; és áldozatkészen közli, hogy akár három év börtönt is kaphat, amiért az erre irányuló javaslatot közzétette; de ő feláldozza magát a „polgári engedetlenség” oltárán.

Oszlassuk el a kételyeket: nincs olyan, hogy titkos alkotmánymódosítás, mint ahogy nincs titkos törvény sem – mivel a jogszabályoknak pont az a lényegük, hogy mindenki ismerje őket, hogy tudjon hozzájuk alkalmazkodni. Ez alapvető követelménye a jogbiztonságnak a világon mindenhol, így Magyarországon is.

A titkosítás mindössze arra vonatkozott, hogy a tervezet döntéselőkészítő irat: a törvényjavaslatok (vagy alkotmánymódosító javaslatok) általában onnantól nyilvánosak, hogy a parlamentnek benyújtják őket. (Valamikor előbb is, ha például a minisztérium közzéteszi véleményezésre.) A benyújtás előtt „döntéselőkészítő iratok”, amik nem nyilvánosak. De mivel majd úgyis benyújtják őket, így előbb-utóbb nyilvánosak lesznek. A harmincéves titkosítás tulajdonképpen akkor lesz releváns, ha egy tervezet valamilyen okból mégsem jut odáig el, hogy benyújtsák (és így nyilvános legyen) – ekkor az valóban nem nyilvános, hogy mit terveztek, amiből végül amúgy sem lett semmi.

Egyébként sok esetben tényleg elég problémás, hogy nem nyilvánosak a döntéselőkészítő iratok – például erre hivatkozva nem közlik a paksi bővítés egyes részleteit vagy hatástanulmányokat sem. Ugyanakkor a jelen esetben nincsenek hatástanulmányok, sem bonyolult számítások: simán csak egy módosító szövegről és annak indokolásáról van csak szó, ami végül vagy hatályba lép majd egyszer vagy nem, akkor pedig úgyis (sőt, már előbb, a parlamenti szakban) teljes egészében nyilvános lesz.

Most is rendelhet el egyedül a kormány különleges jogrendet

A „különleges jogrend” nem újdonság a magyar alkotmányjogban, már a korábbi alkotmány is tartalmazott ilyeneket, és a külföldi alkotmányok megalkotói is gondoltak a rendkívüli helyzetekre – még ha mindenki reméli is, hogy az alkotmányok ezen passzusai azok, amiket sosem kell majd alkalmazni.

Az Alaptörvény ötféle különleges jogrendet nevesít. Ezek közül a három súlyosabb bevezetéséről a parlament dönt: rendkívüli állapotot hadihelyzetben vagy külső támadás közvetlen veszélyekor lehet elrendelni; szükségállapotot belső felkelés vagy tömeges erőszakos cselekmények esetén, megelőző védelmi helyzetet pedig „külső fegyveres támadás veszélyekor vagy szövetségi kötelezettség teljesítése érdekében” lehet kihirdetni. A parlament ezekben a kérdésekben kétharmaddal dönt.

Ezeken kívül két „enyhébb” különleges jogrendet is meghatároz az Alaptörvény, amelyről a kormány egyedül dönthet: ezek a váratlan támadás és a veszélyhelyzet. A veszélyhelyzetet nem támadás, hanem természeti katasztrófák esetén lehet elrendelni, a váratlan támadás pedig külső fegyveres csoportok Magyarországra történő betörését jelenti. Mindkét esetben az eljárásrend nagyon hasonlít a most bevezetni kívánt „terrorveszélyhelyzethez”. A veszélyhelyzetet és a tervek szerint majd a terrorveszélyhelyzetet a kormány rendeletben hirdeti ki, míg a váratlan támadás esetén rendeletalkotásra sincs szükség, a kormány azonnali intézkedéseket tehet a támadás megállítására. Mindhárom esetben a kormány rendeletet alkothat, amely – sarkalatos törvényben meghatározottak alapján – bizonyos pontokon eltérhet az alkotmányos rendtől és a törvényektől. A kormány ilyen rendeletei minden esetben csak a különleges jogrend fennálltáig maradnak hatályban.

Különféleképp szabályozza az alkotmány ezeknek a különleges jogrendeknek a megszűnését. A váratlan támadás kifejezetten csak addig tart, amíg az Országgyűlés össze nem tud ülni, hogy elrendelje a rendkívüli állapotot vagy a szükségállapotot, így nincs is konkrét maximális időszak nevesítve. A váratlan támadás alapján elrendelt különleges jogrend addig tart, amíg a parlament kétharmaddal el nem rendeli a rendkívüli vagy a szükségállapotot. A természeti katasztrófák esetén a kormány által elrendelhető veszélyhelyzet (és a bevezetett rendkívüli intézkedések hatálya) 15 napig tart, de az Országgyűlés ezt sima többséggel meghosszabbíthatja. A most napirenden lévő terrorveszélyhelyzet a tervek szerint 60 napig tarthatna első körben, és az ez alapján bevezetett rendkívüli intézkedések ezt meghaladó meghosszabbításához a parlament kétharmados döntése lenne szükséges.

Mit csinálhatna a kormány terrorveszélyben, amit más rendkívüli helyzetben nem?

Hogy pontosan milyen rendkívüli intézkedéseket lehet bevezetni az egyes különleges jogrendekben, azt nem szabályozza részletesen az alkotmány, hanem a kérdést a sarkalatos törvények szabályozási körébe utalja. Jelenleg (az inkább katasztrófavédelmi tárgyú veszélyhelyzet kivételével) a honvédelmi törvény szól erről.

A terrorveszélyhelyzet tervezetével kapcsolatban csak a konkrét alkotmánymódosító javaslat szivárgott ki Novák Előd polgári engedetlen mártírkodásának köszönhetően, így azt nem lehet biztosan tudni, hogy törvényi szinten pontosan hogyan szabályoznák a terrorveszélyhelyzet tartalmát. Ezért jobb híján az Origo nyomán a sajtóban elterjedt listából lehet kiindulni, amely szerint többek között:

  • korlátozható lesz a rádiók és tévék működése,

  • a távközlési és informatikai hálózatokat és berendezéseket igénybe veheti majd az állam, vagy elrendelheti ezek használatának mellőzését,

  • korlátozható lesz a légi, vízi, vasúti forgalom

  • nemzetközi egyezményekre tekintet nélkül szigorítható lesz a határforgalom

  • speciális terrorelhárítási intézkedések vezethetők majd be,

  • korlátozható, vagy tiltható lesz a közintézményekbe való belépés vagy forgalom,

  • el lehet majd rendelni a posta-, és internetforgalom fokozott ellenőrzését,

  • meg lehet majd tiltani az ország bizonyos területén való tartózkodást, sőt egyes területekről a lakosság kitelepítése is elrendelhető lesz,

  • korlátozni lehet, vagy akár meg is lehet tiltani magyar állampolgároknak a külföldre utazást,

  • meg lehet tiltani vagy korlátozni lehet majd a külföldiek beutazását,

  • a külföldi személyekkel, szervezetekkel valló kapcsolattartás is korlátozható lesz.

Mindezek a jogkorlátozások viszont váratlan támadás esetén is bevezethetők, és ezekről a jelenlegi szabályok szerint is a kormány dönt egyedül. Eddig még egyszer sem tette. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mostani vagy bármelyik jövőbeli kormány ne élhetne valamikor vissza ezzel, és ne rendelhetné el esetleg megfelelő alap nélkül ezeket a korlátozásokat; de azért azt érdemes látni, hogy négy éve jelen van a magyar alkotmányban az a lehetőség, ami miatt most – egyébként alappal – hirtelen tiltakozni kezdett a szabadságjogait féltő közvélemény.

Ahogy azt is látni kell, hogy egyes alapvető jogokat (például a magánszférához és a személyes adatok védelméhez való jogot) alapesetben, terrorveszélyhelyzet nélkül is túlzott mértékben korlátoz a magyar (és nem csak a magyar) jogrend a „terrorizmus elleni harcra” hivatkozva. Legutóbb például azért marasztalta el Magyarországot a strasbourgi bíróság, mert a TEK bírói engedély nélkül is folytathat lehallgatást; de a telekommunikációs metaadatok gyűjtése vagy a „kormányzati Facebook” néven elhíresült arckép-profil nyilvántartás is bőven vet fel adatvédelmi aggályokat – simán a hétköznapokban, terrorveszélyhelyzet nélkül.

Ehhez képest, tényleg rendkívüli helyzetben elfogadható lenne az erősebb jogkorlátozás, de csak akkor, ha ez arra korlátozódik, ami feltétlenül szükséges, és a lehető legrövidebb ideig tart. Például, hogy a saját házunk táján söprögessünk: sokan felhördültek a sajtó lehetséges korlátozásán – amire nem lenne szükség, ha abból lehetne kiindulni, hogy egy éles helyzetben a sajtó egésze felelősségteljesen viselkedik a szenzációhajhászás helyett. Sajnos azonban a közelmúltban többször megmutatkozott, hogy ez nem minden szerkesztőség számára alapvető – például a párizsi kóser bolti támadás esetén a folyamatban lévő túszejtésről tudósítva egy tévé élőben beszámolt arról, hogy hová bújik el a túszok egy része, így erről a támadó is értesülhetett volna, ha épp arra a csatornára kapcsol. Vagy Belgiumban is hőbörögtek újságírók, amiért a rendőrség arra kérte őket, hogy a művelet sikere érdekében ne tweeteljenek folyamatosan a Brüsszelben zajló terrorellenes akcióról. Ehhez hasonló felelőtlenségeket teljességgel a magyar médiumok tekintetében sem lehet kizárni – ugyanakkor azt sem, hogy a mindenkori kormány a korlátozások közepette átesik a ló másik oldalára.

Mi garantálja, hogy nem fognak vele visszaélni?

Amire sajnos nincs megnyugtató válasz, az az, hogy mi garantálja, hogy nem fogják apróságokra ráhúzni a „jelentős terrorfenyegetettség vagy terrortámadás” fogalmát, és csak indokolt helyzetben fogják kihirdetni a terrorveszélyhelyzetet? De erre ugyanígy nincs megnyugtató válasz négy év óta a váratlan támadás esetében sem, hacsak nem az a valamennyire megnyugtató tapasztalat, hogy eddig nem rendelték el − bár viszonylag rövid idő telt el. Persze mivel ebben az esetben fegyveres támadásról van szó, így az elég nyilvánvaló lenne, ha egy kormány ilyet „bekamuzna” azért, hogy kihirdethesse a különleges jogrendet. A terrorveszélyhelyzet viszont (amint az az alkotmánymódosító javaslat indokolásából kitűnik) nem csak fegyveres, hanem például kibertámadásra is vonatkozna. Ezt olvasva felmerülhet az emberben a rémkép, hogy mi történik, ha egy napon valakik viccből meghekkelik mondjuk a kormany.hu-t, mire a kormány azonnal elrendeli a terrorveszélyhelyzetet, kitelepíti fél Magyarországot, megtiltja a külföldiek beutazását és a magyarok külföldre utazását. És ezt fenntartja hatvan napig.

Valószínűleg az történik, hogy annak a kormánynak a pártja elveszíti a következő választást. Egyszerűen nincs más garancia, csak a közfelháborodás, vagy szebben mondva a „demokratikus kontroll”. Ez egy patthelyzet: ha minden különleges jogrendhez parlamenti beleegyezés (esetleg minősített többség) kellene, akkor a hirtelen intézkedést igénylő helyzetekben az állam képtelen lenne reagálni. Ne forduljon elő, de sajnos elképzelhető olyan helyzet, hogy nincs idő és mód a parlament összehívására és a kormánynak gyorsan cselekednie kell.

Eddig a Fidesz stratégiája az volt, hogy amely szabályozási területet exkluzívan magának akart fenntartani, azt kétharmados szabályozási körbe utalta. Mára elolvadt a parlamenti kétharmad, így ez már nem járható út. Azt azonban nem árt észben tartani, hogy amit az alkotmány szerint a kormány rendelhet el, azt mindenkor a kormány rendelheti majd el – akkor is, amikor a kormány már nem fideszes lesz (talán, egyszer, majd, a távoli jövőben). Talán azért ebbe a fideszes honatyák is belegondoltak – már akkor, amikor az első, kormány által elrendelhető különleges jogrendeket kodifikálták az alkotmányban.

Miért nem jó a szükséghelyzet?

Többször felmerült az alkotmánymódosítási javaslat kritikusai körében, hogy a jelenlegi szükséghelyzet is megfelelő lenne egy terrorveszély kezelésére. Ezzel szemben azonban – azon túlmenően, hogy a parlament kétharmados döntését megelőző egyezkedés végzetes időhúzást jelenthet – van még egy fontos ellenérv: szükséghelyzetben nem lehet választásokat sem kitűzni, sem megtartani. Vagyis pont, hogy a legfontosabb demokratikus jogokat nem lehet gyakorolni.

Ehhez képest a terrorveszélyhelyzet a parlamenti választásokat nem érinti. Viszont nem érinti a jelenleg létező váratlan támadás sem. Igazából a legegyszerűbb az lenne, ha a váratlan támadás szabályait alkalmaznák a terrorveszélyhelyzetre. Vagy ha nagyon muszáj, akkor egy kicsit igazítanának rajta, hogy arra is alkalmazható legyen: mondjuk meghatároznák, hogy maximum mennyi ideig tarthat (ami inkább 15, de maximum 30 nap lehetne a 60 helyett); és nem kellene, hogy feltétlenül rendkívüli vagy szükségállapottal végződjön az ügy. Viszont egy hatodik különleges jogrend leginkább csak feleslegesen bonyolítaná az így is elég macerás (bár remélhetőleg alkalmazásra sosem kerülő) rendszert, és politikailag is nehezebb megmagyarázni – mint ahogy a jelenlegi széleskörű felháborodás mutatja.

Egyelőre az is kérdés, hogy sikerül-e legalább pár ellenzéki szavazatot szerezni a módosításhoz. A balos pártok eleve ellenzik az egész ötletet, így a potenciális szövetséges a Jobbik lehet, bár a párt által követelményként állított négyötödös parlamenti felhatalmazás irreális és bénító. Mindenesetre megnézném Novák Elődöt, amikor kiadják neki, hogy igent kell nyomnia az általa mártír módon kiszivárogtatott „titkos” javaslatra.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 39 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2016. április 17. 17:45
Nagyszerű elemzés, levezetés, okfejtés! Gratulálok a szerzőnek%
bini
2016. április 13. 03:44
Nagyon szellemes vagy. Azért ha az ember ujabb és ujabb hireket hall a külömböző unios és nem unios titkosszolgálatok által beszerzett információkról s azok a szomszédos országokat érinti azért jobb ha felkészül rá az ember. Boszniában már évek óta kiképzőtáborok vannak, most hallani arról, hogy Ljublana közelében is grüdoltak egy tábort ami már ha jól érti az ember már az eu területén van és állítólag itt képezik ki az unio területéről érkezőket akik korábban sziriába mentek e célból. Valamint a külömböző a migránsokkal is beérkezett alvó sejtekként fungáló csoportok kordinációja, találkozója is már több esetben szlovénia területén történt. Ennek tudatában már nemcsak a Schengeni határon kívülről kelet felől, hanem az eu-ból nyugatról is érheti a keleteuropai országokat terrortámadás. Nem volt véletlen az osztrákok pálfordulása és a mai napon elfogadni kívánt törvénymodosítása ami az unio legkeményebb migrációs és terror elháritási szabályozását léptetti érvénybe. Pl azt is tartalmaza, hogy felülvizsgálják azokat a menekültstátusszal és tartozkodásal rendelkezőket egyenként akik már három éve az országban vannak és szükség esetén kitoloncolják őket. Vajon miért ?-Beácska. Nem véletlen, hogy Orbán a V-IV-el és más támogatókkal együtt a Balkáni határokat is hermetikusan akarja lezárni különös tekintettel Macedóniára, de már Albánia is fenn van térképen a Bulgárokról nem is beszélve. Mivel a jelen állapotban az lenne a kivánatos, hogy europában teljesen meszüntettnék a migrációs jelen formájában folytatott gyakorlatát és a már bennt tartozkodok teljes átvizsgálása, regisztrálása lenne a fő feladat minden országban és természetesen a kitoloncolás. Ha ezzel végeztek akkor lehetne alkotmányosan előírt törvények alapján az országok szabályozása szerint, valamint az EU-s Schengeni határszabályozást törvényesen szabályozott és ellenözött migrációs politikát folytattni. Addig amig ez nem történik meg és németország meg Brüszel még mindig a kvótákról és betelepítésről beszél addig bizony minden országnak saját őnvédelmi reflexének kell hogy müködjön és törvényileg az ország demokratikus berendézkedéséből adódóan kell szabályozni ami feketén, fehéren behatárolja a cselekvési terveket és a hatalom mozgásterét. Mivel a törvényhozás legföbb szerve a parlament ezért nem elégséges a rendeleti szabályozás és külömböző szervezetek őnálló szabályzása, hanem egy összefésült egy bizonyos szituáció szabályzó alkotmányos törvényhelyre van szükség, minden törvényt az Alkotmánybiróság vizsgál meg alkotmányosági szempotból ezért a jelen kialakult szituációban is így kell választ adni az ország és a társadalom valamint a jogrend fenntartása érdekében. Ha valaki pártpolitikát csinál ebből, vagy a partvonalról bekiabál a hiányos ismeretek tudatában az magára huzza annak felelöségét ha tragédia azáltal következik be hogy késleltettve van a mindenkori regnáló kormány nem mutogathat senkire csak őnmaga balgaságára.
mákgubó negyedszer
2016. február 24. 15:15
Miért? Mert....:))))))
Antigoné
2016. február 24. 15:14
Ha voltaképpen eddig is mindazt megtehette (elvileg) a kormány, amik a mostani tervezetben szerepelnek (kivéve talán a hatvan napos hatátidőt), akkor mi szükség van újabb jogszabályokra?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!