„Boldog lennék, ha az állam hagyná magától működni a gazdaságot, és nem szólna bele a családtervezésbe. A CSOK e két kívánságomnak épp az ellenkezőjét testesíti meg, a kormány gazdaság- és társadalom-politikájának kiváló esszenciájaként. Az az egyoldalúság azonban, amelyet az online sajtó az utóbbi két hétben felmutatott e program értékelése során, már nem világnézetet, hanem tisztánlátást sért.
A hvg.hu, az Index, az Origo és a 444.hu utóbbi napokban, hetekben született cikkei alapján nézzük a CSOK-kal szembeni talán öt leggyakoribb kritikát!
1. Nem a szegényeket és a rászorulókat segíti
Bevett gyakorlat a szegényeket és a rászorulókat egymás szinonimáiként emlegetni, és rászorulónak tekinteni szinte minden kormányzati program esetében a szegényeket. A tágabb értelemben vett lakáspolitikában biztosan nagy az átfedés e két csoport között, a CSOK-ról azonban messziről ordít, hogy a szegények felkarolásának a hiányát butaság lenne számon kérni rajta. Sokan és régóta hiányolunk egy, a szegényeknek szóló, alaposan kidolgozott, állami/önkormányzati és piaci együttműködéssel megvalósuló, átfogó bérlakásprogramot. Szükség lenne a Gini-együtthatókkal bizonyított társadalmi leszakadás megállítására még a gazdasági növekedés fenntarthatóbbá tétele érdekében is. Súlyos céltévesztés azonban a CSOK szabályozásában szereplő igénybevételi feltételeket azért kárhoztatni, mert azok kizárják a közmunkásokat, a tartós munkanélkülieket, a mélyszegénységben élőket. Valóban segíteni kell rajtuk, de nem egy olyan egyszeri lakástámogatás kiterjesztésével, amelynek a következményeit (a program demográfiai céljának megfelelően) a 3 gyermek méltó felneveléséhez elégséges jövedelemmel rendelkezők tudják csak vállalni. A CSOK csak a kezdő anyagi lökést adja meg az új otthonban elkezdett élethez, a tartós bentlakás feltételeit már az igénybevevőnek kell biztosítania a legalább 5 tagú család számára. Hogy miért engedi meg a jogszabály, hogy másik lakása is legyen az igénybe vevő családoknak, mi sem értjük, de egyértelmű, hogy a CSOK igazi rászorulói a jövedelemmel rendelkező gyermekvállalók. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy »másodkörös« hatásaiban a CSOK a szegények számára is hozhat előnyöket. A használt lakások árának (alább a kritikusok által sérelmezett) csökkenése például bizonyos ingatlanpiaci szegmensekben javíthat is azok helyzetén (csakúgy, mint a kisebb összegű CSOK lehetőségek), akik emberhez méltóbb használt lakásba költöznének. A lényeg azonban az, hogy a CSOK egy lakáspiaci gazdaságélénkítő és demográfiai ösztönző program, és mint ilyen, törvényszerűen a jövedelemmel rendelkezőknél érheti el célját, szociális elemeket ne kérjünk számon rajta!