Lehetetlen a muszlimok integrálása

„Integrálhatók az Európába érkező iszlám vallású bevándorlók?

A magyarországi példa azt mutatja, hogy beolvadt a muzulmán embereknek az a csoportja, amely Magyarországon telepedett le azután, hogy nálunk tanult. Ez annak az eredménye, hogy egy szekularizált arab közegből jöttek. Jelenleg azonban nem ilyen arab országokból jönnek, hanem erősen vallási irányba eltolódott területekről. Olyan emberek, akik a nyelvi korlátok és a műveltségbeli hiányok miatt nem képesek fölvenni a befogadó országok kultúráját. Nem is igen érdekli őket a befogadó közeg, tekintettel arra, hogy a muzulmán meggyőződésük azt súgja nekik: az ő vallásuk magasabb rendű, tehát ők vannak a vallási igazság birtokában, míg a keresztények meghamisítják Isten szavát. Bizonyos tekintetben vonzza őket Európa, mert szabadabb életet élhetnek, mint odahaza. Természetesen ezt a jogot a bevándorló férfiak maguknak tartják fenn, a velük együtt érkező családjuknak, elsősorban a nőknek, ezt nem adják meg.

Ugyanakkor megvetik az »erkölcstelenségét« annak az európai kultúrának, amelyet élvezni akarnak. Ebből fakadóan azt látjuk, hogy – néhány példától eltekintve – nem akarnak integrálódni, szemben azokkal, akik kulturálisan is megállják a helyüket. Párhuzamos társadalmakat hoznak létre, és az iskolarendszerből is ők buknak ki elsősorban, mivel a kibocsátó országok olyan rétegeiből érkeznek, amelyek nem a legtehetségesebbek. Bizonyos országokban a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az iskolákból kibukott gyermekek 80 százalékát a bevándorló hátterű családok adják. Ennek következtében ezeknek a családoknak a következő generációja még kevésbé tud beilleszkedni, mint az első, amely konkrétan még valamilyen munkahely reményében jött be Európába. Ezekből áll össze az a lumpen réteg, amely autókat borogat fel, fosztogat és gyújtogat.

Így ők most magukkal hozzák azt a káoszt és azt a rendetlenséget, amely elől egyébként menekülnek. Európának nem állhat érdekében olyan emberek befogadása, akik a belépésükkor kérdésessé teszik, hogy rájuk érvényesek a törvények.

A vallási fanatizmus természetes velejárója az iszlám vallásnak?

A vallási fanatizmus többnyire személyiségfüggő. Azt szokták mondani, hogy Magyarországon és a világon máshol, az arab országokban is, a lakosság tíz-tizenöt százaléka hajlamos a szélsőségekre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyjából háromszázmillió szélsőséges muszlimmal kell számolnunk. Azok az emberek, akik a társadalmi frusztrációjuk miatt idegennek érzik magukat Európában, hajlamosabbak arra, hogy szélsőséges nézeteket valljanak. Tekintettel arra, hogy az iszlámban a vallás és nemzetiség igen szorosan összetartozik, kéz a kézben jár, ennek következtében az európai társdalom perifériáin élő emberek fölfedezik magukban az arabot vagy az afgánt, attól függően, hogy honnan jöttek, és ezzel együtt fölfedezik magukban a muszlimot is. A tapasztalatok alapján ha a mecsetekben ezt az érzést még felelőtlenül tüzelik is bennük, ez olyan eseményekhez vezethet, mint amit Londonban is láthattunk. Angliában született brit állampolgárságú, de külföldi hátterű emberek az angol polgártársaikat voltak képesek szívtelenül felrobbantani.