Nihil – a halál kultúrája

„Az emberiség évezredeken át nem tudta ugyan mindezt a nyugatias modernitás tudományosságával megfogalmazni, de létét mégis ennek sokkal mélyebb ismeretében rendezte be, mint az a modern emberiség, amely tudományosan képes ugyan most már megragadni mindezt, de amit ténylegesen tesz, az brutálisan szembemegy mindezzel, és a globális entrópia minden eddiginél drámaibb növekedését hozta/hozza magával. A tradicionalitás embere még tudta, hogy megmaradásának egyetlen esélye csak az lehet, ha türelemmel, szelídséggel, alázattal igyekszik megismerni a létezés e legmélyebb lényegét, és mindent megtenni azért, hogy tetteivel lehetőleg minél kevésbé fokozza az entrópiát. Mindezt azért érdemes előre bocsátani, mert talán ennyi is elég annak az érzékeltetésére, hogy a nyugatias modernitásból nem egyszerűen valamilyen szerencsétlen véletlen folytán tört most elő a nihilizmus, hanem éppen ellenkezőleg, a nihilizmus a nyugatias modernitás legmélyebb, mindent meghatározó lényege. Ha tehát valóban szeretnénk megérteni annak az egyre látványosabb szétesésnek a mélyszerkezetét, ami ma világunkban lejátszódik, akkor ezzel a kétségtelenül elég kényes és kellemetlen összefüggéssel kellene szembesülnünk. Azzal tudniillik, hogy a nyugatias modernitás egésze csak úgy volt képes a saját elegáns rendezettségét (anyagi jólétét, kényelmét és biztonságát, erkölcsi és jogrendjét) fenntartani, hogy a világ minden más rajta kívül eső lét-mezőiben brutálisan fokozta és fokozza ma is a rendezetlenséget, a káosz felé vivő entrópiát. A nyugatias modernitás legmélyebb lényege a nihilista létpusztító-önfelélő magatartás. Ráadásul van még egy rossz hír is, tudniillik nem állja meg a helyét az a jó szándékú feltételezés, hogy a többség nem nihilista, csak a gátlástalan, cinikus uralmi elitek azok. Sajnos a létrontásba befeledkező többség cinkos egyetértése és együttműködése nélkül aligha süllyedhettünk volna ilyen mélységekbe.”