Mi lesz 2016. november 16-án?

Nagyon jófejek vagytok, hogy válaszoltok az "író úr" kérdéseire. A leglényegesebbet mindannyian kihagytátok: Lázár Janinak nincs ujjlenyomata. Bruhahahaha (:

köszönjük.

Nyáry Krisztián! Gratula a fellelt írásért és közzétételéért! A hozzászólásokat ignoráld.Az enyémet is. Ő is azt tenné. Még Böhm Aranka esetében is!

Kedves Frici Bácsi! Miután műveiden nőttem fel, amelyeket imádok mind a mai napig, meghatott, hogy így rám köszöntél. Noha nem vagyok író, csak olvasó, megpróbálom vázolni, hogy mi is történt azóta, amióta elmentél. Azt még tudod, hogy mindjárt nemsokára szétszedték a Monarchiát, ezen belül is különösen Magyarországot. Még a sógorok is kaptak belőlünk, azért ez nem gyenge nem? És ez elindított egy olyan kényszerpálya láncolatot, amiből saci máig nem volt kiszállás. Összeugrasztottak minket Párizsból (Te még a kultúra városaként ismered, hát izé, nem mennék itt részletekbe, szóval van több oldala is na) minden velünk élő nemzettel, akik ugyan országot kaptak, de rettegnek tőlünk, mert belőlünk is jutott nekik bőven, és érzik, hogy túlnyerték magukat. Hol van már a régi együttműködés, illetve, hogy valami jót is mondjak... erre még visszatérek. Szóval, mi egy ideig nyíltan vissza akartuk szerezni, amit elvettek tőlünk, és ezügyben lepaktáltunk azzal a szörnnyel, akit Te még láthattál születni, amikor Svédországba utaztál arra a kemény műtétre (ezt is végigizgultam Veled egyébként). De még ha nem is volt egyértelmű akkor, hogy milyen rossz lóra tettünk (mindenki csak utólag okos, de akkor nagyon - Te ne tudnád?), nem nagyon volt más út, mivel senki más nem állt szóba velünk. Illetve, nem vagyok pontos, esetleg kereshettük volna a vörös medve kegyeit is, de annak a hátrányait, szemben a német szörnnyel, addigra már megtapasztaltuk. Szóval, én legalább nem akarok utólag okosabb lenni. Jött még egy esemény, azóta számozzuk a nagy háborúkat, amelynek a végén csak jött a vörös maci, és ment minden a levesbe, amit addig szereztünk. Utána még annyi választásunk sem maradt, mint az első esetben. Az oroszok, és kiszolgáló személyzetük eleinte bárdolatlanul, aztán miután ez ellen mindenki teljes megrökönyödésére fellázadtunk, mézzel, mázzal (aminek a cehhjét ne félj szintén mi fizetjük máig) arra neveltek, hogy elfelejtsük a múltat, azt, hogy milyen nemzethez is tartozunk és azt meg plane, hogy estleg igényeink is legyenek. Ha lehetett volna tömegesen agyat cserélni, hát legszívesebben azt tették volna. Mindeközben Európa vörösök által el nem ért fele olyan csillogó, olyan kisimult lett, hogy mi azt hittük, filmen látjuk. Két világrendszer működött akkoriban, és itt volt a határa a Lajtánál, így mi ezt premier plánban nézhettük. Irigykedtünk is rendesen, de ami a lényeg, azt hittük akkor, hogy ők okosabbak, ezért megy jobban a biznisz. Hogy ez ne legyen elég, még meg is bíztunk bennük, amely nagy ökörségnek bizonyult a részünkről. Nagyrészt akkor úgy voltunk vele, hogy ez már így lesz az egész életünkben, hiszen a törökök is meddig itt tanyáztak, de egyszer csak láss csodát az oroszok kiszámolták, hogy a másik rendszer belefolytja őket a fegyverkezési versenybe, közel a csőd, és még épp annyi benzin van a tankba, hogy hazamenjenek. Ezzel, bár nem szívesen mondja ezt ki senki, de ismét elveszítettünk szinte mindent, amit addig szereztünk, mert elvesztettük az ún. hidegháborút, ami nem más, mint a fent említett fegyverkezési verseny, aminek az a lényege, hogy minél többet költs fegyverre paripára, csak ne használd őket, és akkor a szegényebb ,vagy ügyetlenebb fél előbb utóbb legatyásodik, és feladja. Klassz mi? Hát utána egy érdekes világ köszöntött rank. Egyrészt a szegénységet, még most sem sikerült magunk mögött hagyni. Megvan a három négy millió koldusunk, cseppet se félj. Másrészt ettől való kínjában mindenki nosztalgiázik, ki ide, ki oda. Ez nem lenne különösebben baj, ha nem lenne a szegénység, meg még inkább, nem lenne a hatalom iránti függőségi viszony, mint olyan. Ez sajna nem mindegy, mert az oroszok gyorsan távoztak, és a hangulat sem volt olyan mérges a méz és máz miatt (a számla se érkezett egyből) a vörösök lakájai a nyakunkon maradtak, ami sok későbbi sikertelenség miatt tovább élezte a kedélyeket. Jött még egy világválság is, na mindegy, szóval, most megint elkezdünk felállni hanyattból, miközben az ellenérdekelt felek ugatnak. Ennyi. Közben meghalt, megnyomorodtt és meghülyült (ami szintén egyfajta halál) rengete-rengeteg ember. Már úgy értem, jóval több, mint ami biológiailag indokolt. Nem valami szívderítő, ne érezd, hogy bármi jóból kimaradtál. Illetve egyvalamiből igen. Elkezdtünk egyes szomszédainkkal, akik annak idején az első körben kaptak belőlünk, szóval velük együttműködni! Továbbá elkezdtük ismét a saját jól felfogott érdekeinket nézni, gondolkodni. és miután a vörösök ezt nagyon kinevelték belőlünk, ez egy eredmény. Sok a hiba, a hülyeség, sok a gyarlóság, sok a visszaélés. Miután nem babra megy, pro és kontra is sok az ugatás (tényleg, ne haragudj, így egyszerűbb kifejezni), de mintha valami mégis elindult volna itt minálunk, Európa oly sokszor elátkozott keleti felén:) Frici Bácsi, nagyon örülök Neked. Műveid összessége egyike annak, ami minket mindig megvígasztalt, akárkik is voltunk. Ha egyszer elköltözöm, nagyon remélem, hogy megiszunk egy kávét ott valahol.