Durva videón mutatjuk, hogy Nyugaton tényleg bárki „bármi lehet”: van, aki egyből genderfluid sárkányhölggyé műttette magát
Tiamat Medusa ráadásul szeretné „feleségül venni” Voldemort nagyurat.
Létezett itt valaha egy budai vörös nevű házasítás, ami csókaszőlőből és kadarkából készült. Ez volt annak idején a borágazat legjobb exportterméke. Rögtön azt gondoltam, nem én vagyok a Szentesi Jóska, ha nem lesz csókaszőlőm. Interjú.
„Mikor alakult ki a régi fajták iránti kíváncsiságod?
A Szabad Földben olvastam a kétezres évek elején, hogy létezett itt valaha egy budai vörös nevű házasítás, ami csókaszőlőből és kadarkából készült. Ez volt annak idején a borágazat legjobb exportterméke. Rögtön azt gondoltam, nem én vagyok a Szentesi Jóska, ha nem lesz csókaszőlőm. A Kutatóintézetből megkaptam a szaporítóanyagot, és 300 tőkét átoltottunk Nadapon. 2004-ben ebből lett az első negyven liter borom.
Azzal a negyven literrel csináltad ezt a forradalmat?
Jöttek hozzám borászok, kóstolgatták, és azt mondták, ez nekik is kell. Elindult egy kisebb lavina, mindenki csókaszőlőt akart. De az élet nem olyan egyszerű. A következő években alig volt termés. Nehéz a csókaszőlővel, jó, ha hatévenként egyszer szép gyümölcsöt hoz. Akik nagy elánnal nekivágtak a telepítésnek, azok többsége már kivágta, vagy gondolkodik az átoltásán, de én nem adom fel. Szerintem ezekhez a régi fajtákhoz türelem kell.
De miért ennyire vonzó?
Engem érdekel. Látni akarom, mire megy. Ahhoz, hogy véleményt alkothassak egy fajtáról, 15-20 évig együtt kell vele lennem. Csak akkor dönthetem el, hogy jó-e valamire, vagy nem ér semmit. Eddig tíz szüret van mögöttünk, és odáig már eljutottam, hogy kezdek ráérezni a szüret optimális időpontjára. Nagy munka áll még előttünk.
Megpróbáltad azt a régi házasítást? A budai vöröst?
Még nem, mert se a kadarkából, se a csókából nincs még akkora mennyiség, de nagyon várom a pillanatot. Egy ismerősöm nemrég mutatta egy patinás bécsi étterem 1880-as borlapját, ahol a három legdrágább bor egy bordeaux-i cuvée, egy ménesi bor és a budai vörös volt. Ha nem tudjuk elkészíteni, valószínűleg nem a szőlőben, hanem bennünk van a hiba. Amikor a pincében barátokkal kóstolgatunk, néha, kis mennyiségben összeállítom azt a házasítást, és mindenkinek nagyon tetszik. Talán az idén már lesz belőle vagy száz palack. Meglátjuk.
Van még olyan szőlőfajta, aminek a feltámasztását tervezed?
Az 1880-as évekbeli szőlészeti könyvekben felsorolták a fajtákat. Az első osztályúak között rengeteg van, amiről még csak nem is hallottam. Kiválasztottam tíz fehér és tíz kék szőlőt, és elhatároztam, hogy mindegyiket eltelepítem. Eddig nyolc vörös- és egy fehérbor született. Úgy érzem, a fekete muskotály sikertörténet lesz.
Nem kedvelem az illatos fajtákat, de ez a sillerszínű bor olyan intenzív muskotályos jegyeket mutat, ami semmihez sem hasonlítható. De a többi fajta is nagyon ígéretes, eddig még egyre se tudtam azt mondani, hogy nem érdemes bajlódni vele. Alig tíz éve kezdtem ezt a munkát, de már most látható, hogy a vörösek népszerűbbek lesznek, mint a fehérek. Nem mintha a fehérek gyengék lennének, de a tihanyi kék, a feketefájú bajor vagy a kék bajor csodaszép fűszerességet és gyümölcsösséget mutat. Ez az intenzív fűszeresség egyébként ritkán jellemzi a kék szőlőt, ezért is tűnik annyira különlegesnek.”