A frász jön ránk

„Valami egészen szörnyű dolog történt még hétfőn. A tárgyalóteremben kinyílt a Simon-dosszié! Aki kinyitotta nem volt más, mint a máig tisztázatlan körülmények között rendőrautóban elhunyt Welsz Tamás telekszomszédja. Ő húsz évig lakott Érden a később megboldogult mellett, és Welsz halála után nagy levegőt véve ki merte nyitni a dossziét. Persze csak az éjszaka kellős közepén, zárt ajtók mögött, a pince mélyén, egy szál mezítelen negyvenes körte világánál. A hideg kiráz bennünket, mert ha így történt, és nem kételkedhetünk a Magyar Idők tárgyalási beszámolójában, akkor a dosszié nem is a szomszédé, még csak nem is Simon Gáboré, »a szocialista párt százmilliós költségvetési csalással vádolt egykori elnökhelyetteséé« volt (a titulusok itt nagyon fontosak!), hanem a kétes hírű Welszé, aki a portájára némi pénzért vigyázó szomszédra bízta (ne kérdezd, miért!) a mappát. A szörnyű az egészben az, amit a paksaméta tartalmazott. Dokumentumok, biankó papírok, banki szerződések, hozzájuk tartozó jelszavak, XVIII. kerületi ingatlaneladásokról szóló iratok Simon aláírásával. De ez még semmi! Egy »MSZP-s használati utasítás« is arról, hogyan kell »ekézni az ellenzéket, miként kell áskálódni és piszkálódni a Fidesz ellen«. Arra ugyan nem tért ki a telekszomszéd - a hideglelős bíróság sem kérdezte -, hogy kinek a szerzeményei voltak a karaktergyilkos karakteres leölésének »politikai jellegű tanácsai«, de hát hagyni kell valamit holnapra, holnaputánra is, hosszú a hét, a hónap, a négy év választástól választásig. Nem csak a telekszomszéd élete kemény.”