Régi idők, Kommunista Idők

„Az ember kinyitja a Magyar Idők véleményrovatát.

Azt az újságot, amely konzervatív napilapnak nevezi magát. A vélemény rovatban három cikket is lát: Csontos János írását Hadházy Ákosról, Somogyi János írását Putyinról és Fricz Tamás írását a globalizációról. A három írás méltán tükrözi az átkos pártlapjainak három alaptulajdonságát: a lejáratást, a Moszkva-barátságot és a marxizáló nyelven írt védelmét a status quónak.

1. A lejáratás

Csőszkunyhó, imperialista ügynök és titoista kém. Csontos János a következőkkel vádolja az LMP újraválasztott társelnökét: »a közösségi oldalon dicsekszik vele, hogy előszeretettel vezet magánrepülőt«, valamint »tolnai zöldbárók« meg valami hektárok és a legjobb: »a társasház egy önálló kisebb lakásából pedig egy idős férfit próbál kiszekálni«. Természetesen a lényeg itt az, hogy az hogy valaki a saját állatorvosi praxisából keresett pénzt mire költi, ugye magánügy. A rogáni helikopterezésben nem az volt a gond, amivel Csontos János Rényi Péter-i magasságokba emelkedve összehasonlítja Hadházy repülését, hogy a levegőben repült egy erre alkalmatos eszközzel, hanem hogy mindezt a magyar polgárok befizetett adóforintjaiból tette.

Persze ezt Csontos pontosan tudja, csak kifelejti véletlenül. Csontos persze egy logikai kuriózumra is képes írásában, hogy a földet a gazdáknak kormányprogram csak helyben lakó gazdáknak jutatott, kivéve, ha ellenzéki politikus rokonsága is licitált volna, mert akkor zöldbáró lesz, aki földet kap. Nem baj, a munkás-paraszt hatalom szellemi robotosainak a logika csak imperialista ármány.”