Tizenhétre lapot húzni

„A meghirdetett konzervatív program több olyan pontot tartalmaz, amely éppen a saját szavazói bázisukat érinti hátrányosan, például az időskori szociális ellátás finanszírozásának szigorítása a tehetősebb, idősebb középosztálybelieket sújtaná, akik között erős a konzervatívok támogatottsága.

Az sem tett jót May népszerűségének, hogy újra előtérbe került: belügyminisztersége idején több tízezer fővel csökkent a rendőri állomány létszáma, ami az elmúlt időszak terrortámadásainak árnyékában különösen rosszul mutat. A miniszterelnök azzal védekezett, hogy a terrorelhárítást nem érintette a leépítés, de Manchester és London esete nem éppen felmentő ítéletként hat korábbi döntése kapcsán. May a hajrában próbált kompenzálni az emberi jogok korlátozásával a terror elleni harc érdekében, ami megint csak baklövésnek tűnhet, mert kevés új szavazót tud megszólítani a jogokra annyira érzékeny Egyesült Királyságban, de sokakat eltaszíthat. Abban talán még az elemzők sem értenek egyet, hogy a terrortámadások végül is a konzervatívok malmára hajtották-e a vizet, vagy sem, hiszen egyrészről alátámasztották a toryk retorikáját, másrészről viszont felhívták rá a figyelmet, hogy ők sem képesek kezelni a veszélyt.

Az mutatja igazán a konzervatívok népszerűségét és az emberek biztonság utáni vágyát, hogy hiába a sok baklövés és a nem túl erős program, még mindig a toryk a választás esélyesei. Bár a hatalmas előny eltűnt, a választási rendszernek köszönhetően még mindig reális cél lehet May számára az ötven-hatvan fős többség a parlament alsóházában. A kormányfő kockázatos játékba kezdett áprilisban, amikor a tizenhét fős előnyére lapot húzott, de még annak ellenére is nyerhet, hogy elkótyavetyélte lehetőségeit az ellenfelek lesöprésére.”