„A sikereket pedig halmozza, úszóként már mindent elért, hiszen most hazai közönség előtt is világbajnok lett. Hova tovább?
Tokióba. Az előttem álló évben versenyzőként nagyokat léphetek előre. Jövőre »csak« Európa-bajnokságot rendeznek, nem lesz rajtam nagy teher, kísérletezni fogunk, azt csináljuk majd, amit a hosszú távú felkészülés szempontjából jónak látunk. Úgy érzem, hogy idén elért győztes idők 200 és 400 méter vegyesen nem tükrözték azt a munkát, amit a felkészülésbe beletettem. A fejemben idők vannak kitűzve, amiket el akarok érni, mert ha nem lépek előre, akkor a következő három évben utol fognak érni. Rövidpályán, 400 vegyesen éppen a napokban döntötték meg a világcsúcsomat, mindenki engem üldöz, ha kicsit leengedem a kardomat, máris döfnek. Tudom, hogy a japánok, az amerikaiak és az ausztrálok most is azt elemzik, hogy hogyan úsztam nagymedencében 2.06.12-t 200-on, a 400 vegyesben pedig hogyan értem el a 4.26.36-os világcsúcsot. Ha nem faragok tovább ezeken az időkön, akkor esélyt adok nekik arra, hogy Tokióig utolérjenek, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak.”