Disznóságok

„Ha így lenne, az valóban bűnös mulasztásnak számítana, csakhogy az eddigi vizsgálatok nem erősítették meg, miszerint a látogatók húst is vittek magukkal a fertőzött övezetből. Állítják, nem hoztak magukkal állati eredetű terméket, ettől függetlenül persze szennyeződött ruházattal, használati eszközökkel ugyancsak elhurcolhatták a kórokozót. Csakhogy emiatt nem a mozgás szabadságának jogával élő tulceai lakos tehető felelőssé, hanem azok a helyi illetékesek, akik nem vezettek be vesztegzárat, nem tájékoztatták kellőképpen a jónépet a betegség terjedésének mikéntjéről, a felmerülő veszélyekről.

És persze nem segíti az ügyet a hajmeresztő aranyköpéseiről elhíresült mezőgazdasági miniszter minapi megállapítása sem, miszerint az állami hatóságokat semmiféle felelősség nem terheli a sertéspestis vonatkozásában, rajtuk nem múlt/múlik a járvány terjedése, és aki ennek ellenére bírálni merészel, az csakis a vegetáriánus lobbi aktivistája lehet. És még mindig nincs vége, mert a másik oldalról meg az állatok jogaiért síkra szálló kolozsvári irodalomkutatótól kapjuk a fejmosást – mármint az erdélyi magyar sajtó –, hogy fikarcnyi részvéttel nem viseltetünk a haszonállatok szenvedésével, elpusztításával kapcsolatban, és micsoda dolog, hogy »sterilen« lesertésezünk disznót, malacot. 

Természetesen ez az a kategória, ami nemigen érdemel kommentárt. A baj csak az, hogy a feltartóztathatatlanul terjedő járvány közepette egyre nagyobb tér jut a hasonló konteóknak és sületlenségeknek, és riasztóan elsikkad a lényeg. Hogy az elmulasztott intézkedések, a lakosság hiányos tájékoztatása miatt súlyos pénzügyi veszteséget kénytelenek elszenvedni a sertéstartók és a velük kapcsolatban álló felvásárlók, exportőrök, vágóhidak és húsfeldolgozó üzemek. És ez a legnagyobb disznóság.”