Gyilkosság vacsorára

„Kártyavár, Trónok harca – általában ezekhez a könyvekhez és sorozatokhoz szokták hasonlítani a csúcspozíciókért folyó egyeztetést, amely az EP-választás után indult el.

Ha már irodalmi párhuzamokról van szó, hadd idézzem fel Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen című könyvét. A kedd esti informális munkavacsorát ugyanis ehhez a krimihez tudnám hasonlítani: az áldozat ezúttal a csúcsjelölti rendszer volt, amelybe mindenki beledöfte a kést.

Angela Merkel német kancellár saját érdekében, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke pedig alighanem tapintatból tett még kedd éjszaka is úgy, mintha a rendszer túlélte volna a vacsorát. Érthető, hiszen óriási arcvesztés lenne Merkelnek, ha jelöltjét már két nappal az EP-választás után elkaszálják. Egyébként sem lehetett túl sok öröme a választásban, miután pártja, a CDU harminc százalék alá esett, és a Néppárt is több tucat mandátumot vesztett az Európai Parlamentben. Valójában egyébként – a német sajtó szerint legalábbis – a kancellár annyira azért nem ragaszkodik mindenáron a néppárti csúcsjelölthöz, a kampányában sem tette oda magát igazán. Weber esélyeit ez már eleve rontja, hiszen az új parlamentben három vagy akár négy csoport összefogására is szükség lehet egy stabil többséghez, ő pedig elég könnyen beáldozható sakkfigurának tűnik. A szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok már egyébként is jelezték, hogy nem nagyon kérnek belőle, akadnak saját jelöltjeik is, akik nagyobb támogatásra számíthatnak.

Az illúzióhoz, hogy a csúcsjelölti rendszer él, Emmanuel Macron egészen biztosan nem asszisztál. A francia elnök eleve utálja az egészet, amelynek egyébként már a neve – Spitzenkandidat – is német, szóval ez annyira nem meglepő. Az Európai Parlament által a tagállami vezetők ellenében kierőszakolt eljárás szükségszerűen valamelyik nagy pártcsaládnak kedvez, szóval nem demokrácia – Párizsból nézve –, hanem inkább pártokrácia. Ez pedig leginkább azért bosszantó, mert sem a szocialisták, sem pedig a néppártiak között nem a franciák dominálnak, hanem leginkább a németek.”