A vicc

„Ambrózy kolléga az inkriminált mondatot viccnek szánta. Hogy az viccnek milyen volt, az ízlés kérdése, de vicc volt. A németeknek pedig ennyit talán illene elviselniük a 20. században elkövetett rémtetteik után.

A VICC MINDIG KEGYETLEN MŰFAJ.

Bizonyára sokan ismerik: Az illető látja, hogy az anyósa elindul biciklivel. »Hova megy mama?« – kérdi. »A temetőbe.« – jön a válasz. »És a biciklit ki hozza vissza?« Ez egy kegyetlen, embertelen történet, hiszen a szerencsétlen vénasszony halálán élcelődik, valamint szexista és anyósista is. Mégis, aki először hallotta, az röhög rajta. Még az is, aki maga is anyós és élemedett korú. Ezt tapasztalatból állítom. A haladó média, láthatóan, nem értette a viccet, pedig a humor – mint tudjuk – baloldali műfaj. 

Hogy ez mennyire így van, emlékezzünk egy régebbi esetre. Úgy esett, hogy egy bizonyos ifjú momentumos, Mécs János (igen, Mécs Imre, az örökös, tiszteletbeli halálraítélt fia) azt írta egy szösszenetében, hogy: »istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek, cigányok, hajléktalanok, meg egyébként mindenki okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni«. Lett erre nagy felháborodás a vidékiek körében, hogy micsoda disznóság ez. Akkor a haladó sajtó, en masse, azt kiáltotta, hogy a szerző viccelt, csak a bunkó vidékiek nem értik. Rossz az, aki rosszra gondolt, mondták III. Edward angol király nyomán. Ez esetben tehát a tény, hogy az ifjú Mécs csak viccelt, az mentőkörülmény volt. Esetünkben ilyet nem találtak. Pedig hát még a műsorrész címe is a sokatmondó »Gumiszoba« volt, amivel nyilván arra kívántak utalni, hogy az ott történteket nem kell túl komolyan venni. 

Itt tartunk most a jobb és baloldali humorérzék tekintetében.”