Demokráciáért rettegők

„Ha csak az elmúlt hetekben megjelent sajtóhíreket nézzük, akkor ismerős nevekre bukkanhatunk. A Die Presse oldalán az az Ungváry Krisztián aggódott, aki az itthoni ellenzéki tüntetések egyik ismert, sokszor agresszíven viselkedő figurája. A The New York Times véleményoldalán az a Benjamin Novak rettegett, aki a 444.hu ellenzéki (jegyezzük meg, hogy Soros-alapítvány által támogatott) »ultraliberális«, anarchista hírportál külföldi tudósítója.

De talán Lili Bayert sem kell bemutatni az uniós ügyekben mindig naprakész, a „folyosói pletykákat” is ismerő Politico.eu olvasóinak – nem először ír ő sem a magyar demokrácia »romos állapotairól«. És talán az sem újdonság, hogy a Le Monde nevű francia újság szerkesztőségi cikkében állítja Orbán Viktort Vlagyimir Putyin mellé.

A támadás hullámaira pedig – mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott – felkapaszkodnak olyan, a magyarokat ezidáig sem éppen egyenlő mércével méricskélő, elszánt politikai dinoszauruszok, mint Jean-Claude Juncker vagy Guy Verhofstadt. De cseppet sem csodálkozunk azon sem, hogy aktívan beszáll az adok-kapokba a magyarsággal való baráti viszonyáról nem éppen híres Petre Roman is…

De folytathatnánk még a sort a liberális hegemóniának köszönhetően egykor tündöklő professzorokkal, művészekkel, a nemzetközi spekulatív tőke kijáróival, az európai kontinens testén élősködő Soros aktivista hálózatának szereplőivel, akiket minden egyes kritikus hangvételű »hírben« mint »objektív« és »független« szakértőként idéznek meg, de minek…

Talán több értelme van most a vírussal és az abból kialakuló krízissel foglalkozni, aztán megvívni a politikai csatákat, amelynek frontvonalán – Istennek hála – egyre kiegyenlítettebbé vált erőviszonyok vannak kialakulóban, még akkor is, ha a mostani hangos sajtóhadjárat nem feltétlenül erről tanúskodik.”