A kultúrharc és a genderelmélet

„Nemrég belekerült az Alaptörvénybe, hogy az apa férfi, az anya pedig n»ő. Korábban olyan törvényt hozott a parlament, hogy a személyi igazolványban a születéskori biológiai nemet kell feltüntetni, s ideiglenesen felfüggesztette a tb a »nemváltó« műtétek támogatását is. A baloldalon ezzel szemben »a család az család« kampány fut az azonos nemű párok örökbefogadásának engedélyezéséért, holott a parlament épp most korlátozta az egyedülálló férfiak örökbefogadási lehetőségeit.

Eközben nem kevesebb mint 4400 százalékkal nőtt azoknak a tinédzser lányoknak az aránya az Egyesült Királyságban 2018-ban, akik »nemváltó« műtétet kívánnak igénybe venni. Az Európai Unió nemrég alkotott LMBTQ-stratégiát, az Egyesült Államokban pedig Joe Biden és a baloldali többségű törvényhozás olyan törvényt hozott, mely szerint a szövetségi szintű sporteseményeken a női számokban indulhatnak a magukat nőnek képzelő férfi versenyzők is.

A feministák két táborra szakadtak a transzneműség kapcsán: az egyik támogatja a transzmozgalmat, a másik viszont a feminizmus eredményeinek veszélyeztetését és a régi nemi sztereotípiák felújítását látja benne – ők a »TERF«-ek, a »transzellenes radikális feministák«, akik ez ügyben ugyanazt gondolják, amit a konzervatívok.

Amerikában már 19 tagállamban – és számos nyugat-európai országban is – betiltották a »konverziós« terápiát, ami nem csak melegeket »heteróvá tévő« terápiákat jelenti, hanem azokat is, amelyek például tinédzsereknek segítenének elfogadni a saját testüket, a saját nemüket. Ezekben az államokban csak az »affirmatív«, azaz megerősítő terápia engedélyezett, ami kétkedés nélkül elfogadja azt az állítást, hogy valaki »férfi testben élő nő« vagy »női testben élő férfi« – ami nemrég még abszurdumnak számított volna. A konverziós terápia veszélyesnek számít, de egy sokéves, drága, fájdalmas és súlyos komplikációkkal járó, a testet elvileg ellenkező neművé alakító hormonterápia- és műtétsorozat nem számít veszélyesnek.

Vajon hogyan jutottunk odáig, hogy a nyugati világban meggyőzőnek és racionálisnak tűnnek olyan tautologikus, irracionális, szubjektív és szentimentális marketingszlogenek, mint »a család az család«, vagy a »miért baj, ha szeretik egymást?«”