Nem vagytok konzervatívok

„A konzervativizmus három évtized alatt a marginalitásból a mainstreambe került Magyarországon. Széleskörű és intenzív konzervatív intézményépítés ment végbe, különösen az elmúlt bő egy évtizedben, és konzervatív értékek jelentek meg egy sor közpolitikai területen is – indokolt tehát a konferenciának a Magyar konzervatívok sikeres 30 év után címet adni. A konzervatív intézményépítésnek azonban ára volt: ez a NER-hez való politikai lojalitás, a szellemi függetlenség feladása vagy korlátozása. Megjelent az új jobboldaliság eszméje, mint egyfajta kormánypárti konzervativizmus. Az új jobboldal a NER politikai-ideológiai programadója, igazolója kíván lenni.

Felvethető ezért a kérdés: valóban a konzervativizmus vagy az új jobboldal előretöréséről és sikereiről van szó? Ennek megválaszolásához tisztáznunk kell új jobboldal és konzervativizmus viszonyát. Ehhez kívánok néhány szempontot adni, folytatva egy néhány évvel ezelőtti, Mándi Tibor szerzőtársammal írt eszmefuttatást. A különbségeket próbálom megvilágítani.

A legfontosabb, hogy a közvetlenül a politikai gyakorlat szellemi igazolására törekvő új jobboldalisággal szemben a konzervativizmus egy politikai eszmeáramlat, egy szellemi hagyomány. A konzervativizmus nem pusztán attitűd, a meglévő, az örökölt jóváhagyása (status quo pártiság), de nem is egy konkrét rezsim vagy a hatalom-maximalizálás igazolása. Mit jelent ez? Azt, hogy a konzervatívok a politikai cselekvés szintjén támogathatják ugyan a NER-t pragmatikus vagy politikai okokból, érdekből, vagy a kisebb rossz okán, de aligha támogathatják feltétel nélkül, úgy, mint a konzervatív beállítódás és politikai eszmeiség megtestesülését. A konzervativizmus ugyan nem kínál doktrínát, amiből egy kívánatos rezsim részleteiben levezethető lenne, de politikai biankó csekket sem ad bármilyen jobboldali kormány vagy rezsim számára.”

Nyitókép: