Néhány ársapka nem elég, jobban bele kellene nyúlni a piacok működésébe

„Tekintve, hogy az élelmiszerárak aligha fognak varázsütésre, önmaguktól visszarendeződni olyan szintre, hogy a vásárlóknak ne kelljen rohamosan elértéktelenedő bérük egyre nagyobb hányadát a boltok kasszáinál hagyniuk, a kormánynak további piacbefolyásoló intézkedéseket kell hoznia.

Ne álljunk meg tehát félúton! Amennyiben ugyanis a kormány kizárólag a kiskereskedelmi árakat korlátozza, a költségeket a kiskereskedőkre vagy akár a termelőkre hárítva, akkor az adott szereplő – amennyiben tevékenysége jövedelmezősége egy bizonyos szint alá csökken, tehát a tulajdonosok befektetett tőkéjét nem tudja az elvárt módon szaporítani – kivonulhat az ágazatból vagy az adott piaci szegmensből. Magyarán ha egyre több termék árát korlátozzák, és az adott üzlet nem tudja a további termékek árrésével kompenzálni az ársapkás termékek kereskedelméből fakadó veszteségeket, akkor egy idő után dönthet úgy, hogy lehúzza a rolót.

Ugyanez igaz a termelési és kereskedelmi lánc további szereplőire is: ha az élelmiszerüzem nem tud rentábilisan, a befektetők számára jövedelmező módon termelni, mert a termékei felvásárlási ára nem tudja fedezni, hogy drágább az energia, a béreket már nem lehet jobban leszorítani, stb. akkor az adott termelő felfüggesztheti működését. Ugyanez igaz a mezőgazdasági termelőkre – habár a nagygazdáknak egyelőre láthatóan nincs félnivalójuk.

Na de akkor hogyan lehetne biztosítani az ellátásbiztonságot és a megfizethető élelmiszerárakat? A fentiekből értelemszerűen következik, hogy az élelmiszer-termelés és kereskedelem kommodifikációja okozza a problémát. Vagyis az, hogy a tevékenységeket – túlnyomórészt – profitorientált cégek végzik, melyek számára addig fontos a termelés és az ellátás fenntartása, míg elérhető vele egy bizonyos profitráta, és a cégek tulajdonosai keresni tudnak rajta.

Logikus tehát, hogy az alacsony árakat és a biztos élelmiszerellátást a termelés és kereskedelem tőkelogika alóli kivonásával lehet biztosítani – magyarán ha Magyarország kormánya nem akar megállni félúton, ideje fejlesztenie az állami gazdaságokat és élelmiszeripart. Ehhez remek alapot nyújthatna például a korábban privatizált temérdek termőföld újraállamosítása, de a szövetkezetek támogatása is hasznos lehet társadalmilag e tekintetben.”

Nyitókép: Facebook