Amikor a dezertőr oktatja a katonát kötelességre: brit kritika az EKB-t számon kérő német alkotmánybírósági döntés kapcsán

Ahogy erről korábban is írtunk, egyszerre két uniós intézmény, az Európai Központi Bank és az Európai Unió Bírósága kapcsán is hatáskör-túllépést állapított meg egy uniós tagállam, Németország alkotmánybírósága kedden közzétett döntésében.

A döntés elkötelezett állásfoglalás is egyben: a német alkotmánybíróság továbbra is fenntartja magának a jogot, hogy az uniós jogot német szemszögből vizsgálja, és ha kell, megakadályozza az adott intézkedés alkalmazását.

Mi több, a tekintélyes müncheni Ifo gazdaságkutató intézet „hadüzenetként” értékeli a német alkotmánybíróság döntését.

A válasz a mai napon, a várakozásoknak megfelelően meg is érkezett az Európai Unió Bírósága részéről. Sajtóközleményében a Bíróság rögzítette, hogy „a Bíróság egyedüliként rendelkezik hatáskörrel annak megállapítására, hogy valamely uniós intézmény aktusa ellentétes az uniós joggal”, ez szolgálja ugyanis az uniós jogrend egységét.

Az állóvízbe dobott kőként ható alkotmánybírósági döntést azonban egészen váratlan irányokból is opponálják. A neves brit lap, a Spectator – a háborús narratívával azonosulva – fontosnak tartott „Britain must back the EU in its fight with German judges” (Britanniának az EU-t kell támogatnia a német bírák ellen vívott harcban”) címmel  véleménycikket közölni Steven Barrettől, a Radcliffe Chambers nevű, kereskedelmi és szociális jogi ügyekre specializálódott szakmai kamara ügyvédjétől.

Barrett írásában abbéli aggodalmának hangot, hogy a német alkotmánybíróság döntése az EU-jogrend és a tagállami jogrendszerek viszonyát borítja fenekestől fel. A szakember aggályait az alapozza meg, hogy az Egyesült Királyság 2021 január 1-jéig még a mindennapi ügymenet vonatkozásában mindenképpen az EU-s jogrend része, amely ugyebár – az Európai Unió Bíróságának érveléséből is kiindulva – feltételezi azt, hogy a tagállamok bizonyos, a szuverenitásukból fakadó hatásköröket az EU intézményein keresztül közösen gyakorolnak. 

Ha pedig ezt a logikát egy tagállam – például jelen esetben Németország – megbontja, azzal

ebből következően pedig már csak egy logikai láncszemnyire vagyunk attól, hogy kimondhassuk, hogy a német jogrend hierarchikusan a többi tagállam jogrendszere felett helyezkedik el – érvel Barrett. 

Az ügyvéd érvelése azonban nemcsak a szerző nemzetisége miatt érdekes; felhívja a figyelmet arra is, hogy az EU-s jogrend mennyire sérülékeny valójában. A kereskedelmi jogász álláspontja szerint

magyarán a nemzetközi szereplők hitén azt illetően, hogy mindenki ugyanazon szabályok szerint cselekszik. Ha pedig ezt a hitet valamelyik részes fél megrengeti – márpedig Németország most megrengette -, nem kockáztat mást, mint az adott rendszer fennmaradását (jelen esetben az EU-ét). 

Végezetül Barrett egy Brexiten átesett állampolgártól cseppet sem elvárható gondolattal zár: a szakember szerint az Egyesült Királyságnak ebben az ügyben az Európai Unió pártját kell fognia, már csak a globális nemzetközi jogrendszer egészsége érdekében is. Ha a nemzetközi jogrend egyik alanya is megbontja azt az érzékeny egyensúlyt, amit az egymás életviszonyainak kiszámíthatóságába vetett bizalom szolgáltat, az dominóelvként söpörhet végig az Európán kívüli világon is.