Erre tessék gombot varrni, Magyar úr! Az Európai Bizottságnak pedig ezúton is hálásan köszönjük
Némelyeknek egyszerűen mindig sikerül olyan szögből nézni az eseményeket, ahonnan Magyarország egy merő lúzer. Francesca Rivafinoli írása.
Bár Iliescuék tudták, hogy a király ördögként lefestése tiszta propaganda, akaratlanul is hittek ebben.
„A monarchia elutasításának az új politikai elit hatalomvágya volt a fő oka, de más jelentős okok is voltak. A Nemzeti Megmentési Front vezetőségének valamennyi, de tényleg valamennyi tagja a kommunizmusból érkezett és rossz véleményük volt mind Mihály királyról, mind a monarchiáról. Bár tudták, hogy a király ördögként lefestése tiszta propaganda, akaratlanul is hittek ebben.
Ezen kívül ugyanezen kommunista minta alapján valószínűleg úgy gondolták, hogy Mihály király visszatérése biztonsági kockázatoknak tette volna ki az országot. A legvalószínűbb módon attól tartottak, hogy Mihály király azonnal felállította volna a saját külföldi származású kamarilláját, amely veszélybe sodorta volna a nemzeti érdekeket. Nyilvánvaló volt a nyugatellenességük. Ennek ellenére teljesen alaptalanok voltak a biztonsági kockázatokkal szembeni félelmeik. A Szovjetunió 1990 elején a szétesés kellős közepén állt, de még élt és képes volt reagálni a szatellitállamok autonómia-törekvéseire. Moszkva elfogadhatatlan szemtelenségnek értékelhette volna a visszatérést a monarchiához. Tehát valós volt a veszély, ezt bizonyítja, hogy a volt kommunista tömb egyik állama sem tette meg ezt a lépést. 1989 után mind köztársaság lett.
Az első és legfontosabb aspektus a »néptömegek« részvétele volt az 1989-es forradalomban. Ion Iliescu mindig ezt az aspektust hangsúlyozta. Ha a tömegek hajtották végre a forradalmat, akkor az új rezsimet a tömegeknek kell legitimálniuk. Ugyanez, a köztársaság legitimálása volt a szerepe az új alkotmány elfogadásáról tartott népszavazásnak is, mely már meghatározásában egy nacionalista állításból indul ki, a köztársaságot egy nemzeti sors vállalása egyik formájának tekintve egy olyan időszak után, amikor az országot »idegen uralkodók« vezették. A köztársaság legitimálására tett kísérlet – kétségtelenül – Károly 1866-os népszavazással történt hatalomba juttatására emlékeztet, miután a szörnyűséges liberális-konzervatív koalíció államcsínyt hajtott végre. Ez a visszautalás elengedhetetlen a köztársaság hívei számára, akik ráadásul Alexandru Ioan Cuzát tekintik igazi vezetőjüknek. A republikánusok számára a reformer és az új államot világi, tehát modern irányba vezető Cuza a fő történelmi legitimációs forrás.”